Végül pedig itt van a már szappanoperának minősíthető szabadkai medencekomplexum ügye. Érdemes lett volna megszámolni, hányszor írtuk le az elmúlt öt évben: ...-ig elkészül, ...-ben már benne lubickolhatunk. A következő ígéret szerint 2012-ben fürödhetünk, csak éppen nem ott, és nem annyi medencében, mint ahol és amennyiről fél évvel ezelőtt beszéltek. Megállapították ugyanis, hogy nagyon sokba kerül a kivitelezése, s különben is a város perifériáján helyezkedik el – az ész megáll! Perifériáról beszélni egy akkora városban, amit másfél óra alatt keresztül lehet sétálni. Ezért épül egy lakótelepen, amely egyáltalán nincs a periférián, csak éppen a szeméttelep van a tövében.
Különös nép ez a szabadkai. Annyiszor és úgy lopják meg, verik át, ahányszor csak akarják. Legyint egyet, s megy tovább, mert kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy számon kérje, mi is történik valójában a városában, a városával, vele. Elfáradt, de megértem, hiszen rengetegszer szólt már, vonult az utcára, dolgozott éjt nappallá téve, hogy ne így legyen, mégis folyamatosan átverték, visszaéltek a bizalmával. A medence ügye is efféle érzéseket válthat ki a szabadkai polgárból. Jogosan.
A szavazóknak csaknem a fele szerint a sétaerdei medencekomplexumot kellene befejezni, 34 százalékukat pedig egyáltalán nem érdekli, hogy mi lesz medence-ügyben, hiszen ha megépülne is, valószínűleg akkor sem tudnák megengedni maguknak azt a „luxust”, hogy nyáron legalább a hétvégéiket ott töltsék a családjukkal. Ezért nem várhatja senki, hogy örüljünk annak, amely tulajdonképpen még arról sem tud meggyőzni bennünket, hogy valami jó dolog történik. Hiszen az, hogy a város két évtized után épít egy kacsaúsztatót (nem magam találtam ki, a polgárok nagy részének ez a véleménye) valahol a tömbházak között, semmi jóval nem kecsegtet. Nem arról tanúskodik, hogy javul a gazdasági helyzet, hogy érkeznek a külföldi beruházók, hogy végre ez a százötvenezer lakosú város kap egy hozzá méltó Fürdőt. Mert ott kellene tartanunk, hogy minden falu megtehesse, hogy fél év alatt felépít egy montázsépületet, amelyben elfér egy 33x25-ös medence.
Érthetetlen, hogy arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy ez valójában jó. Aki egy kicsit is tágabbra nyílt szemekkel jár a világban, az tudja, hogy ezzel nem szabad megelégednünk, ennek nem örülhetünk. Mert ugyan nem várom én magam sem el, hogy egy második Mórahalom legyen Szabadka – ahol nyáron 21, télen 16 medencében fürödhetünk, összesen 2727 négyzetméternyi vízfelület áll a rendelkezésünkre, s amely 4700 főt képes befogadni –, pedig megtehetném. Minden adottsággal rendelkezik a város és környéke: terület van, termálvíz van, csak éppen a józan ész veszett el valahol útközben.
Ha egy kis fejszámolást végzünk, akkor kiderül, hogy ebben a most épülő medencében (ha azzal számolunk, hogy egy négyzetméteren – szorosan, mint a heringek a konzervdobozban – elfér 6 ember) 4950 ember számára van hely. Ha viszont a mórahalmi fürdőt vesszük alapul, amely hatalmas zöldfelülettel is rendelkezik, s a 2727 négyzetméternyi vízfelületével 4700 főt képes befogadni, akkor a szabadkai medence a maga 825 négyzetméterével optimális esetben is csupán 1422 ember befogadására alkalmas. Feltételezem azonban, hogy a mórahalmi fürdő területén a polgárok akkor tölthetik az idejüket biztonságosan, ha a látogatók fele folyamatosan a parton napozik, sétál, eszik, iszik. Ha tekintetbe vesszük a tervezett hasznosítható felület nagyságát, amely az épülő medence esetében 3800 négyzetméter lesz, akkor elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a „prózivkai fürdőben” (jaj, de rosszul hangzik!) 22 800-an férünk majd el, szorosan egymás mellett. Optimális esetben viszont akár 5000-en is tartózkodhatunk ott egyszerre, ami azt jelenti, hogy egy négyzetméteren akkor is leszünk legalább másfelen, s az egyik felünknek folyamatosan az öltözőben, a mellékhelyiségben, vagy a parton kell majd tartózkodnia, ahol még a Nap sem süt. Ha napsütést akarunk, akkor mégiscsak a Sétaerdő melletti medencére kell majd járnunk, ami nyáron nyitott.
Kellemes fürdőzést kívánunk! Örüljenek!
