Panaszkodnak a Jovan Mikić utca azon részének lakói, akik háza előtt már nincs aszfalt. A családi házak szomszédságából ugyanis az egyik telekről hordják a homokot, a többtonnás teherautók már annyira megrongálták az utat, hogy a polgárok attól tartanak, a téli, csapadékos időben nem tudnak majd közlekedni.
Amikor kilátogattunk a helyszínre, megfigyelhettük, hogy bár az utca elején viszonylag jó az út, ahogy ritkulnak a házak, és szaporodnak a gyümölcsösök és a bekerített üres telkek, egyre nehezebb elhaladni.
– Annyira laza a homok, hogy nehéz eljárni, és egyszerűen nem is tud az ember a saját udvarából sem kijönni néha. Igaz, hogy annak a teleknek a tulajdonosa, ahonnan hordják a homokot, időnkét felölti az utat, kiegyenesíti, de homokkal tölti fel, s az nem sokat ér. Eső vagy hó esetén a környékbeli gyerekek nem tudnak majd eljutni az iskolába anélkül, hogy ne vinnének magukkal cserecipőt. Ez a jelenség a huszonegyedik században felettébb vicces. Érdekes, hogy ez a homok nagyon zsíros, nem nyeli el a vizet – emelte ki Slavko Milunović, az utca 315-ös szám alatti lakója, akivel, míg ő magyarázta a helyzetet, végigsétáltunk az utcán. Több helybeli is elhalad mellettünk, hol gyalogosan, hol pedig kerékpárral, a lakosok maguk mellett tolták kétkerekű járművüket, hiszen abban a csúszkálós homokban kerékpározni nem lehet.
Slavko Milunovićtól megtudtuk, ezidáig a lakók maguk tartották karban az utcát. A homokelhordás, ami már szinte tíz éve zajlik, eddig nem is zavarta őket, de az utóbbi másfél-két évben ez a tevékenység intenzívebbé vált, vagyis egyre több teherautó halad itt el. Ennek a következménye az is, hogy jelentős mértékben megrongálódott az út.
– Az út egyre inkább süllyed, már több, mint 20 centimétert lejjebb van az út, mint a pereme. Panaszt tettünk a helyi közösségben, illetve a kommunális rendőrség is kint járt már több alkalommal is, de igazából nem történik semmi. Az a helybelieket nem érdekli, hogy valaki eladja a telkéről a homokot. Hát adja. De tartsa karban az utat. Az elmúlt tíz évben akár ennek a teleknek a tulajdonosa is leszórhatta volna kőtörmelékkel, és járható lenne az út. Kaptunk ígéretet, hogy leaszfaltozzák az utcát a Lukács György utcáig, de hogy mikor kerül erre sor? Sajnos a mi utcánkban nem lakik politikus, így minket egyszerű polgárokat senki nem hallgat meg, már nem tudunk mit csinálni, hogy ez megváltozzon – panaszolta Milunović.
– Mi is adófizetők vagyunk. De miért fizessünk, azért, hogy ne tudjunk kimenni az udvarunkból? – tette fel a kérdést.
Medve Valéria, az utca 319-es szám alatti lakója kiemelte, eddig csak a kerékpárosoknak, illetve a motorosoknak okozott gondot az utcában való közlekedés, de az utóbbi időben már autóval is nehézkesen lehet elhaladni.
– Lapáttal, kapával, ásóval, gereblyével kell naponta kijönni, hogy eligazítsuk az utat, és ki tudjunk hajtani az udvarból erre az úgynevezett közútra. Nem bánom én, hordják a homokot a szomszédból, ha már az kell Szabadka fejlesztéséhez, felépítéséhez, de nagyobb gondot kellene viselni az útról. Itt is laknak emberek. A gyerekek mennek iskolába. És az utóbbi két évben már szinte járhatatlan az út. Ezt az utat használják a fakitermelésre, a kőolajkutakhoz, a homokkitermelésre, de senki nem tartja karban – tudtuk meg Medve Valériától.
Az utca ezen a szakaszán nincs utcai világítás, nincs aszfalt, nincs szennyvízelvezetés, sem víz- és gázvezeték.
– Ha nincs, hát nincs, de legalább azt ne tegyék tönkre, ami van! Jól közlekedtünk mi ezen a homokon korábban, amíg nem jöttek azok a nagy, többtonnás teherautók. Most még csak egy esős időre van szükség, és kíváncsi leszek, hogy mit csinálunk a télen. És erre az utcára csatlakoznak a kisebb utcák. A mi utcánk a legközelebbi, amin el lehet jutni a városba. Sokuknak fele annyi a táv ezen az úton keresztül eljutni a városba, mintha Makkhetesen keresztül mennének – mondta.
