Fahéj, narancs és a méz illata, csillogás és kucorgós hideg. Szeretem a karácsonyt és az azt megelőző izgalmat.
Hiába a hideg, fagyos idő, szeretek sétálni, mert az utcai díszítés, az utcai fények, ünnepi lámpák melengetik a lelkem. Habár Szabadkán eddig is volt téli vásár, mégis azt hiszem, inkább az anyagi haszon sugárzott belőle, az ajándékok beszerzésének őrülete, mintsem az ünnep maga. Éppen ezért, ha valaki a téli vásárt emlegeti, nekem akarva, akaratlanul a szegedi jut eszembe, a vanília illata, az apró kézzel készített karácsonyi kellékek sokasága és az egymás mellett haladó, kéz a kézben sétálgató emberek. Ezt vártam, erre számítottam, amikor kiderült, vége a piaci alapokon álló téli vásárnak, a kézművesek kerülnek előtérbe.
Tegnap megnyílt a Winter Fest. Kinézetre és hangulatra is más. Talán sokkal inkább a városhoz és az ünnep hangulatához illő, mint volt. Igaz, tegnap délelőtt még nem nyitott ki minden fabódé, de a kihelyezett cégtáblák sokat ígérnek. A kínálat színes. Lehet majd mézeskalácsot venni, sütnek kürtőskalácsot, kolbászt és hurkát is. Gyöngyékszereket is lehet venni, házi, illatos szappanokat, gyertyákat, és még sok mást, persze táskát, sapkát és mézet meg téli savanyúságot is.
Remélem, sikerül majd megidéznünk és magunkévá tennünk az európai nagyvárosok adventi vásárainak hangulatát.
