Vidékünkön több füzike faj él, amelyek viszonylag gyakori vendégek a Ludasi-tó környékén, és a szakemberek, valamint a természetbarátok az évente több alkalommal megtartott gyűrűzőtáborokban is rendszeresen találkoznak vele. Ugyanakkor időnkét olyan madárfajok képviselői is a hálóba akadnak, amelyek igen ritka vendégek a környékünkön. A szakembereknek a Palics–Ludas Közvállalat látogatóközpontja közelében tegnap egy vándorfüzikét is sikerült befogniuk, természetesen a gyűrűzés, valamint a szükséges mérések után szabadon engedték.
Szekeres Ottó, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őre lapunk kérdésére elmondta, hogy a vándorfüzike Szibériában költ, és bíztak benne, hogy előbb-utóbb nálunk is felbukkan, ugyanis az utóbbi időben Magyarországon is sikerült bizonyítani a jelenlétét.
– A madárgyűrűző táborunk utolsó hete tart, és a kedvező időjárásnak köszönhetően egész nap tudunk dolgozni. A vándorfüzike esetében egy olyan madárfajról van szó, amely a szibériai tajgákon költ, és vándorlása nyugati irányba nagyjából az Urálig húzódik, és onnan vonult délre. Az utóbbi időben viszont egyre többször került elő a Kárpát-medencében, ezért titkon reménykedtünk abban, hogy itt is megjelenik. Szerbiai megjelenésével kapcsolatban ez a negyedik adat, vagyis még mindig ritkaságnak számít. Magyarországon az idén már öt példányról tettek jelentést, és a napokban a kollégák Görögországban is fogtak vándor füzikét, meg Romániában is. A gyűrűzőközpont szabályzata szerint a ritka madárfajok esetében a madarat három egymástól független gyűrűzőnek kell meghatároznia, hogy elfogadják. Amikor meghatároztuk a faját, jeleztük a környékbeli ismerősöknek, hogy aki rövid időn belül meg tud érkezni, az jöjjön, és nézze meg, és hitelesítse az adatot. Ilyenkor a madár egészségét tartjuk szem előtt, és miután meggyűrűztük és hitelesítettük a jelenlétét, rövid idő alatt szabadon engedjük. Nálunk három füzike faj fordul elő rendszeresen, a csilpcsalp, a fitisz és a sisegő füzike, és ezek példányaival sokszor találkozunk, és ezek mellett van még 4–5 faj, amelyek nálunk ritkaságnak tekinthetők. A vándorfüzikének dupla szárnycsíkja van, valamint a szemöldökén egy hosszú világos csík húzódik, amivel kitűnik a többi füzikefaj közül. A vándorfüzike tavasszal költ, és általában 4–6 fiókát nevel fel, de vannak olyan évek, amikor kétszer vagy háromszor is költ. Az állományuk az élőhelyükön, vagyis Szibériában sem nagy. Mivel egy északon költő fajról van szó, úgy tűnik, hogy jobban elviseli a hideget, mint a mi füzikéink, és amikor az utóbbiak elhagyják a költőterületüket, a vándorfüzike akkor érkezik meg. Így fordulhat elő az, hogy jelenlétét novemberben is adatolják. A vándorfüzike innen továbbmegy, és felételezhetően a mediterrán vidéken telel át – tudtuk meg Szekeres Ottótól.
Beszélgetőpartnerünk emellett elmondta, hogy az utóbbi időben sikerült több fajjal bővíteni azon madárfajok listáját, amelyeket a Ludasi-tó környékén megfigyeltek. Így például a barna füzikével, a törpe sármánnyal és a berki poszátával. Mindez azt is jelenti, hogy a külső körülmények módosulásának következtében a madarak vándorlási útvonala is megváltozik.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
