A Március 27. utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.

A Március 27. utca a Szent Kereszt templom mellett húzódik. A neve az 1941. március 27-ei jugoszláviai antifasiszta tüntetésekre utal.

1941. március 25-én a Jugoszláv Királyság kormánya aláírta a csatlakozási szerződést a háromhatalmi egyezményhez, ezzel pedig az ország a tengelyhatalmak szövetségesévé vált. Ekkor Dušan Simović, a jugoszláv légierő parancsnoka egyeztetést kezdeményezett a brit katonai attaséval. Simović katonai támogatást akart biztosítani Jugoszláviának arra az esetre, ha sikeres puccs után a tengelyhatalmak háborút indítanak az ország ellen. Az összeesküvő katonatisztek számára ugyanis kulcsfontosságú mozzanat volt az, hogy a britek március elején partra szálltak Görögországban. Így joggal számíthattak a nyugati nagyhatalom segítségre német támadás esetén. Simović és társai 27-ére virradó éjjel, röviddel éjfél előtt kezdték meg az államcsínyt. Maga Simović a zimonyi repülőtér felett vette át az irányítást, továbbá katonák szállták meg a főváros hídjait, Belgrád központjában pedig páncélosok kíséretében gyalogos katonák vonultak fel. Stjepan Burazović, a légierő ezredese a fővárosi közigazgatást, a rendőrséget és a belgrádi rádióállomást vette birtokba. Živan Knežević gárdista őrnagy pedig letartóztatta a miniszterelnököt, Dragiša Cvetkovićot és minisztereit, valamint átvette az irányítást a királyi udvar felett. A puccs hajnali 3 órára befejeződött, ezzel pedig Pavle Karađorđević régensherceg uralma véget ért. Az államcsíny egy emberéletet követelt, az is egy baleset miatt következett be. II. Petar Karađorđević öt és fél hónappal nagykorúsága előtt átvette a trónt, és Dušan Simovićot bízta meg kormányalakítással. 27-én reggel Belgrád utcáin nagy tömegű tüntetéseket tartottak, amelyeken a fordulatot és az ifjú királyt éltették. A demonstrálók jugoszláv, brit, francia és amerikai zászlókat lengettek és német zászlókat égettek. E napon Szabadkán is tartottak tüntetést. A tömeg a gimnázium előtt gyülekezett. Az épület erkélyéről az intézmény igazgatója mondott tüzes beszédet. Este a városközpontban fáklyás felvonulást tartottak.

A mai Március 27. utca és környékének helyén a XX. század elején a Halasi szőlők voltak. Az utca nyomvonala egy 1928-as várostérképen már látható, de az még név nélkül van feltüntetve. Mai elnevezését a II. világháború után kapta, ugyanis az 1941. március 27-ei megmozdulásokat a titói Jugoszlávia történetírása kitüntetett eseményként jegyezte. Ezért az egypártrendszer fennállása idején, március 27-én megemlékezéseket szerveztek, a dátumról közterületeket, intézményeket neveztek el. Érdekes, hogy a kommunisták a március 27-ei tüntetésekben közel sem játszottak olyan központi szerepet, mint ahogy azt az egypártrendszer idején hirdették. A kommunisták a Szovjetuniót éltető transzparensekkel ugyanis csak másnap, március 28-án jelentek meg Belgrád utcáin.