A fák fehér és rózsaszín apró virágba borulása mellett, a fűzfaágakon elhelyezkedő, bolyhos kis pamacsok jelzik egyértelműen a tavasz és a húsvét közeledtét. A barka kifejezés olyan fák és cserjék apró, pamacsszerű virágaiból álló, olykor lelógó fürtös virágzatát jelenti, melyek virágzás után rendszerint lehullanak. Barkája például a fűznek, a diónak és a mogyorónak van. A barka elnevezés valószínűleg a kis bárány, azaz a barika szóból származik, mivel a puha, gömbölyű virágok kinézete és tapintása is emlékeztetnek a bárányok gyapjas szőrére. Bár minden fűzfafajta rendelkezik barkával, általában csak bizonyos fajták barkáit gyűjtik, és ezek közül is inkább a porzós ágakat. A világon körülbelül hatszáz fűzfaj létezik, amelyek közül több, mint húsz fedezhető fel a mi térségünkben is. A fűzök mérete változó, lehetnek cserjék vagy fák. A vadontermő fajták mellett a nemesített változatok is igen elterjedtek. A különböző fajok barkái változatos méretűek és színűek. A vadontermő fajták legtöbbje víz közelében található, a nemesített viszont gyorsabban nő.
Az általunk húsvétkor oly közkedvelt barka a kecskefűz ága, éppen ezért a gyűjtésre legnépszerűbb fűzfafaj ez. Latinul Salix caprea, vagy más néven leányfűz, illetve pálmafűz, amely 3–10 méter magasra nő meg. Ennek barkái gömbölyűek, fehéres-zöldes vagy sárgás árnyalatúak, erősen tapadnak, nem hullanak le, és hűvös helyen egy évig tárolhatók. A virágkötészetekben a kecskefűzből nemesített Silverglow változat a legkeresettebb. Ez a fajta sötét, szinte fekete és fényes vesszőin rendkívül mutatós az ezüstös-fehér barka, melyet növeszt.
Vidékünkön a kecskefűz gyakori a családi házak kertjében, általában vad változatában. Egy-egy kirándulás alkalmával találkozhatunk vele erdőszéleken és tavak mellett, főként nyirkosabb, nedvesebb talajú élőhelyeken. A piacon kapható barkaágakat leggyakrabban a kertekben növő fákról metszik le, de vannak, akik a Topolyai-tó közelében gyűjtik be őket. A tejpiacot járva megnéztük, hogy milyen árban vásárolhatjuk idén a barkaágakat. Egy piaci elárusító lapunknak elmondta, hogy nem változott a barka ára a tavalyi évhez viszonyítva.
– A barkafának nem kell különösebb gondozás. Ilyenkor, tavasz kezdetén meg kell metszeni a fa ágait, ezeket a vesszőket a húsvéti ünnepek közeledtével árusítjuk a piacon. Egy dologban változott a barkafa gondozása, hiszen az elmúlt években fennálló szárazság gondokat okoz a fáknál is, ezért locsolni kell őket, így a barkafát is. Idén is hasonló árban van, mint tavaly. Csokorba kötve kínáljuk őket, és nagyságtól függően 50, 100 vagy 150 dinárba kerülnek – mondta az elárusító.
A barka a húsvéti ünnepek egyik fő szimbóluma. Virágvasárnaphoz kapcsolódik, amikor Jézus dicsőségesen vonult be Jeruzsálembe. A békét hirdető Megváltó nem lovon, hanem szamár hátán érkezett, a tömeg pedig pálmaágakat lengetett előtte. A 6. századtól a katolikus egyház pálmavasárnapkor, azaz virágvasárnapkor körmenetet tart a védelem és tisztulás szimbólumaként. Azokban az országokban, ahol nincs pálmafa, a barka helyettesíti azt, mivel ez a tavasz első virágzó növénye. A barkát hagyományosan szombaton szedik, melyet másnap a hívek elvisznek magukkal a templomba, hiszen a liturgia folyamán megszentelik azt. A megszentelt barkát következő év hamvazószerdájáig kell megőrizni, majd el kell égetni a tisztulás jelképeként. A virágvasárnap megszentelt barkájához különböző hiedelmek fűződnek.
Régen úgy tartották, hogy megvédi a házat a jégesőtől, villámcsapástól, tűzvésztől, segíti az állatok termékenységét és egészségét, biztosítja a jó termést, és elűzi a betegségeket. A barka bizonyos fajtáját torokfájásra is használták a népi gyógyászatban. Viszont voltak negatív jellegű hiedelmek is, miszerint a barka házban tartása bevonzza a legyeket és a bolhát, illetve megakadályozza a tyúkok kotlását és a csibék kikelését.
Manapság gyakran használjuk dekorációs kiegészítőként. Főként vázába helyezve virágkompozíció kísérőjeként, asztali díszként, vagy koszorúba kötve alkalmazzák, de van, aki a hímes tojásokat akasztja fel a barkaágakra.
Nyitókép: Gál Hermina felvétele
