Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait és csobogóit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri emléktábláit és emlékjegyeit mutatjuk be. Ezek a felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott táblák egy hellyel kapcsolatos fontos eseményt vagy személyt örökítenek meg, így Szabadka történetének egy-egy fontos mozzanatáról tanúskodnak.
A börtönbe zárt és megkínzott forradalmárok emléktáblája a Városháza hátsó bejárati előcsarnokában található, a lépcsőforduló sarokrészében, a földszint és a félemelet között. A tábla a két világháború között, valamint a II. világháború alatt a Városháza börtönében raboskodott és megkínzott szabadkai és környékbeli kommunistáknak és forradalmároknak állít emléket.
A szabadkai Városháza dr. Bíró Károly polgármestersége alatt Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján épült 1908 és 1910 között, a belső munkálatokat pedig 1910 és 1912 között végezték el. Az épület adott otthont többek között a főispán és a polgármester hivatali szobáinak, a városi képviselő-testület üléstermének, az anyakönyvvezető és az esketőhelyiségnek, az iktató hivatalnak, az adóhivatalnak, de a tűzoltóságnak is itt volt az őrhelye, hiszen a toronyból messze a tanyákig elláthattak. Továbbá a helyi rendőrség is ebben az épületben kapott elhelyezést. A Városháza felavatásának ünnepére megjelent, Braun Henrik által szerkesztett 1912-es kiadványban a következőket olvashatjuk erről:
„A rendőrség külön lépcsőházzal, elzárhatóan minden más hivataltól a II. és III. emeletre került. A börtönök a IV. emeletre, oda, ahol már senki nem érintkezik a foglyokkal és ahol azok nincsenek kitéve annak, emeleteken őket bárki is gunyolhassa, hogy bántalmazhassa. Egészséges, tiszta levegőjü zárkájukban a higienikus követelmények a lehető legjobban vannak kielégítve.”
Az I. világháború után a királyi Jugoszlávia hatóságai szintén börtönként használták a fent leírt helyiségeket, és többek között ide zárták be, különösen 1929-től, vagyis a királyi diktatúra bevezetésétől, a rendszer vélt és valós ellenségeit, mindenekelőtt a kommunista szimpatizánsokat. 1941 januárjától például itt raboskodott Lazar Nešić is, a Jugoszláv Kommunista Párt szabadkai körzeti bizottságának titkára, több társával együtt, többek között Mayer Ottmárral és Rehák Lászlóval. Ők 1941 áprilisában, néhány nappal a magyar csapatok bevonulása előtt szabadultak. Lazar Nešićet azonban a magyar hatóságok ismét letartóztatták, és a Városházán lévő rendőrségi fogdában megkínozták, tíz nappal később pedig agyonlőtték. A II. világháború után a helyi börtön a Szabadkai Királyi Törvényszék egykori palotájában kapott elhelyezést.
A börtönbe zárt és megkínzott forradalmárok emléktábláját, amely Lévay Endre okleveles műépítész munkája, 1981. október 10-én, a partizánok 1944-es bevonulásának évfordulóján rendezett ünnepségen avatták fel. Az emléktábla rézből készült, amelybe a szöveget szerb és magyar nyelven vésték be. Az emléktábla azóta is ott áll az előcsarnok lépcsőfordulójánál.
