Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait és csobogóit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri emléktábláit és emlékjegyeit mutatjuk be. Ezek a felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott táblák egy hellyel kapcsolatos fontos eseményt vagy személyt örökítenek meg, így Szabadka történetének egy-egy fontos mozzanatáról tanúskodnak.
Gát II. világháborús áldozatainak emlékjegye a gáti helyi közösség épületének (Ruđer Bošković utca 22.) udvarában található és a helyi közösség azon polgárainak állít emléket, akik a II.
világháború során a partizánok oldalán harcolva estek el vagy a fasiszta terror áldozataivá váltak.
A mai Gát helyi közösség területén hajdanán a Gáti láp állt, amely egy egykoron létező, elpusztult kisebb tó medencéje volt. A holocén kori tó az éghajlati változások által alakított vízfelhalmozódásnak köszönhette létezését. Ez a mintegy 30 hektár nagyságú állóvíz a Bajai szőlők homokjáról lefutó vizek felgyülemléséből keletkezett. Bár e terület alkalmas volt a letelepedésre, régészeti leletek nem tanúskodnak arról, hogy a történelem előtti időkben, az ókorban vagy a középkorban lakott terület lett volna. Miután a felszíni vízellátás megszűnt, a tó gyorsan pusztulni kezdett és a török időszakban már elhalásának végső szakaszában lehetett. A Palmotić, Gundulić és Velebit utcák, valamint a vásártér tájékán az elpusztult tó medencéje a mai térszínben is kirajzolódik. A vizenyős mélyedést a XIX. században Vucsidolnak (Farkasvölgy) nevezte a környék lakossága. A Bajai úti löszhát a Zombori és a Bajai út térségében, a XVIII. század második felében kezdett benépesülni, kisebb különálló háztömbök jöttek létre, amelyeket a vízfolyások lapos lakatlan völgyei választottak el egymástól. A Gáti töltést ebben az időben kőhíd szelte át. A XIX. század folyamán a város északnyugati pereme belenőtt a Bajai és a Zombori út között található Bajai szőlőkbe, amelyből kialakult a város V. köre, amelyet ma Újfaluként ismerünk, majd ezt követően a századfordulón a Gáti völgy beépítése is megkezdődött. Az első építkezések már az 1890-es években megkezdődtek és a Gáti láp összenőtt a régi várostesttel, amely a város IV. köre lett. Nem mellékes, hogy Csáth Géza, Havas Emil és Munk Artúr A repülő Vucsidol című közös regényének – amely 1906-ban folytatásokban jelent meg a Bácskai Hírlap című szabadkai napilapban – Francziskovics Sztipán vucsidoli feltaláló a főhőse. Francziskovics Sztipán személyét pedig Szárits János (Ivan Sarić) a kiváló szabadkai sportember, a magyar repülés úttörője ihlette.

Az emlékjegy a gáti helyi közösség épületének udvarában (Fotó: Patyi Szilárd)
Gát II. világháborús áldozatainak emlékjegyét, amely Törteli Károly okleveles műépítész és Szilágyi Gábor festő alkotása, a helyi közösség állíttatta fel 1985. július 4-én a harcosok napja alkalmából. Az emlékjegy két enyhén ferdített márványlapból áll, amelyet három vertikális talapzat tart. Az emlékjegy azóta is ott áll az udvarban, azonban a tábla igen rossz állapotban van, a rajta lévő, szerb és magyar nyelvű szöveg nehezen olvasható.
