Akik nélkül nem igazi a lakodalom

Tavaly a járványügyi helyzet miatt elmaradt, de az idén megtartották a Vőfélytalálkozót a szabadkai Népkör MMK-ban. A rendezvény ezúttal is a hagyományos lakodalmas szokásokat volt hivatott feleleveníteni batyubál formájában, nem igazi menyasszonnyal és vőlegénnyel ugyan, de igazi vőfélyekkel és igazi jó hangulattal. A vendégeknek és a vőfélyeknek is már érezhetően hiányzott a találkozás, a mulatozás. A fő szervező ezúttal is Soós János volt:

– Ezt a lakodalmas formát azért találtuk ki, mert a vőfélyek konkrétan valakihez fordulnak a szövegeikkel, és így sokkal élethűbb. A fő különbség az, hogy minden jelenetet más vőfély vezényel le. A helyzet miatt az idén némileg visszafogottan szerveztük meg a találkozót, tizenkét vőfély érkezett, Magyarországról is jöttek, pontosabban Kaposvárról, Ásotthalomról, Sopronból és Kiskunalasról. Tavaly mindenki el volt keseredve, nemcsak az elmaradt találkozó miatt, hanem azért is, mert nem igazán lehetett lakodalmakat tartani. Márpedig sokak megélhetéséhez fontosak, beleértve a vőfélyeket, a zenekarokat és a fotósokat is. Az elmúlt időszakban olyan is volt, hogy korábbra kellett tenni a lakodalmakat, tízre pedig mindent befejezni, így a menyecsketáncra sem éjfélkor, hanem sokkal előbb került sor. Előfordult az is, hogy a rendőrök zavartak szét bennünket. Ha nincsenek lakodalmak, akkor ezek a szokások is elfelejtődnek. Egyébként is azt tapasztaljuk, hogy kevés a vőfély. Egyesek leálltak, mások külföldre mentek – mondta a lapunknak Soós János.

A Vőfélytalálkozón tizenkettedik alkalommal húzta a talpalávalót a Csantavéri Ifik zenekar, amelynek Oláh Attila, Tóth Bagi Gábor, Gombis Dénes és Horváth Kávai Róbert a tagja:

– Nagyon jó látni, hogy Vajdaság és Magyarország minden részéről érkeznek vőfélyek. Öröm velük találkozni, sok a régi ismerős, de mindig vannak új történetek. Amelyik lakodalmon nincs vőfély, az nekem nem igazi. A vírushelyzet kihatott a lakodalmakra és a zenekari fellépésekre is. Gyakran szűkített formában tartották meg, kevesebb vendéggel, és előfordult, hogy azt mondták, ne jöjjön a teljes zenekar, csak ketten. Ez kellemetlen mindkét félnek, de nem mondhatunk nemet. Azt is észrevettük, hogy a helyzet miatt ismét több a sátras lakodalom – fejtette ki Horváth Kávai Róbert.

A rendezvény főszereplői persze ezúttal is a vőfélyek voltak. Csorba Csaba kaposvári vőfély az elmondása szerint szerepelt a Jakupcsek Plusz műsorban, láthatjuk majd a Séfek séfében, verseket ír és vőfélykönyvet tervez kiadni:

– Nyolc évig hivatásos katona voltam, mellette labdarúgó játékvezető, mindig emberek közt tartózkodtam, amikor pedig elkezdtem verseket is írni, a vőfélykedés is felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon szeretem a magyar hagyományainkat. Amikor határon túlra megyek, öröm látni az összefogást, és azt is, hogy mennyire fontosnak tartják a hagyományaink őrzését – mondta Csorba Csaba.

Tóth István Ásotthalomról érkezett, és már 933 lakodalmat vezényelt végig:

– 1975 óta vagyok vőfély. Akkoriban jobban őriztük és tiszteltük a hagyományainkat, most már kevesebb a hagyományos lakodalom, és a vírus jelenléte csak tovább rontott a helyzeten. Amikor a szomszédom megkérdezte, hova megyek, kicsit félve válaszoltam, hogy Szabadkára, találkozóra. Azt mondta, jól teszem, mert ha az ajtóra hét lakatot is teszünk, a gond és a baj a kulcslyukon is bemászik – hallottuk Tóth Istvántól.

A vőfélyek közt kiskorúak is voltak – Gyémánt Dominik tizenhárom éves, a martonosi Dávid Kitti pedig tizenhét –, akik a családtagjaikra felnézve kezdtek el vőfélykedni, de egy, a saját elmondása szerint botcsinálta vőfély is előbukkant, a szolnoki születésű Vörös Gábor, az Újvidéki Rádió munkatársa:

– Nemrég óta járok vőfélytalálkozókra. Egyszer a barátaim felkértek, hogy vezessem le a lakodalmukat, mert műsorvezetőként ismernek. Úgy gondoltam megpróbálom, azután kedvet kaptam hozzá. Saját rímes költeményeket csempészek a szövegekbe, és arra törekszek, hogy a régi hagyományok megőrzésével, de a mai kor igényeinek megfelelően vezényeljek le egy lakodalmat – mondta Vörös Gábor.