Az Autista Személyeket Segítő Szabadkai Egyesület idén novemberben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Az egyesület megalakulásakor nagy célokat tűzött ki maga elé, amelyeknek csak egy részét tudta megvalósítani. Az egyesület tagjai bíznak abban, hogy sikerül megnyitniuk egy klubhelyiséget, ahol autista személyeket tudnának alkalmazni. Suzana Skenderovićtyal, az egyesület alapító tagjával beszélgettünk.
– Az egyesületünk abból a célból alakult, hogy segítse az autista személyeket, illetve a családjukat, de idővel az fogalmazódott meg bennünk, hogy nem tehetjük meg azt, hogy csak az autistákkal foglalkozunk. Az eredeti tervünk az volt, hogy idővel ne csupán civil szervezetként tevékenykedjünk, hanem létrehozzunk egy központot, ez azonban mindezidáig nem valósult meg, mivel ez utóbbihoz egy külön rendszert kellene felépítenünk, számos szakembert kellene alkalmaznunk, logopédust, gyógypedagógust, pszichológust, különféle szolgáltatásokat kellene biztosítanunk, és ez nagy pénzösszegeket igényelne. Mi nem tudunk teljes körű szolgáltatást nyújtani, de az évek alatt rájöttünk, hogy a társadalom igenis támogatja az autistákat és a fogyatékossággal élőket, viszont sok munkát igényel a pozitív erők becsatornázása, hogy mindent össze tudjunk hangolni. Az egyesületünk székházát 2014-ben kaptuk a várostól. Akkor a város a saját eszközeiből felújította a tetőt, és rendbe tette a helyiségeket. A Szivárvány mögött elnevezésű székházunk minden sarkát valamilyen adományból rendeztük be, alakítottuk ki. Szerbiában működik az autistákkal foglalkozó szervezeteket tömörítő egyesület, amelynek mi is tagjai vagyunk, de sajnos rendszerszinten nem igazán foglalkoznak az autizmussal, például azt sem tudjuk, hogy pontosan hány autista van az országban, de még csak azt sem, hogy itt Szabadkán hányan vannak. Ennek legfőbb oka, hogy sokan, miután kikerülnek az oktatási rendszerből, úgymond láthatatlanná válnak. Hatalmas problémát jelent, hogy az autizmust viszonylag későn diagnosztizálják, és amíg nincs meg a diagnózis, a gyermek nem is kapja meg a megfelelő szakember segítségét. Az autistákkal való foglalkozásnak többféle módja van, mi több szakemberrel is együttműködünk, de úgy érezzük, hogy egyre nehezebb jó szakembereket találni, és tudomásom szerint itt nálunk magyar nyelven még kevesebb segítséget kaphatnak az autisták és családjuk – fogalmazott Suzana Skenderović.
Suzana Skenderović
Beszélgetőpartnerünk elmondta, hogy az autisták szülei sokszor magukra vannak hagyva, hogy nem tudnak csak szülők lenni, hanem az orvos, a gyógytornász és a jogász szerepét is be kell tölteniük. Szavai szerint Szabadka Város költségvetésében két éve szerepel a személyi kísérők és személyi asszisztensek támogatása. Ennek keretein belül hetven személyt alkalmaznak, és ez rendkívül sokat jelent a családoknak is.
Suzana Skenderović emellett beszélt az idei évre vonatkozó terveikről is.
– Azt terveztük, hogy a tizedik születésnapunkra megnyitunk egy kávézót, egy olyan helyet, ahol autista személyeknek tudunk munkát biztosítani. Még nem tudjuk, hogy jogilag milyen lehetőségeink vannak, de talán klubhelyiségként tudna működni. Ez nem egy eredeti ötlet, hisz máshol, például Belgrádban és külföldön több helyen vannak ilyen kávézók. Egyébként eddig több alkalommal is sikerült néhány autizmussal élő személyt alkalmaznunk rövid ideig bizonyos projektek keretein belül – mondta beszélgetőpartnerünk.
Suzana Skenderović elmondása szerint a munkájukat különböző felajánlásokkal, adományokkal sokan támogatják, ugyanakkor a tevékenységüket önkéntesek is segítik.
– Az elmúlt időszakban sikerült elérnünk, hogy a szabadkaiak megismerjék az autizmussal élők és családtagjaik problémáit. Sokan érdeklődnek, hogy hogyan tudnának segíteni a munkánkban. Sokszor csak szimbolikus dolgokat kérünk. A donációkon kívül is többféleképpen tudnak segíteni, mindenféle támogatásra nyitottak vagyunk. Jelenleg két olyan kreatív önkéntesünk van, akik foglalkozásokat tartanak. Annak is örülünk, ha valaki csak kíváncsi ránk, és eljön, megnézi, mivel foglalkozunk. Vannak sokan, akik szívesen önkénteskednek nálunk, köztük szakemberek is, de úgy érezzük, hogy nem igazságos velük szemben, ha a munkájukért nem tudunk megfelelő fizetséget biztosítani – nyilatkozta Suzana Skenderović.
