Az orvhalászat igen nagy gondot okoz egy-egy halászterület kezelőjének. Különösen igaz ez a Palicsi-tó esetében, ahol a szakemberek erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy kialakítsák a megfelelő halállományt, amelyben az őshonos fajok dominálnak. A közelmúltban egy vitorlázó bukkant rá az orvhalászok által elhelyezett halászhálóra, amelyben körülbelül kétszáz kilogrammnyi elpusztult süllőt találtak. Az orvhalászatról Vinkó Tamással, a Palics–Ludas Közvállalat szakmunkatársával beszélgettünk.
Az orvhalászat milyen formáival találkoznak a Palicsi-tó esetében?
– Az ilyen jellegű tevékenység sajnos nem ritka, az őrszolgálatunk minden évben regisztrál ilyen eseményeket. Általában sajnos csak a hálókat, illetve az eszközöket találjuk meg, az elkövetőket nem. Kisebb hallopások is történnek, amikor a horgászok kicsit mohók, és olyan halakat is kivesznek, amelyek méreten aluliak, vagy többet vesznek ki, mint amit a szabályok engedélyeznek. Sajnos azonban a nagyobb mértékű, vagyis a halászhálókkal történő hallopás is jelen van. Ez utóbbinak folyamatosan változik a mértéke, volt olyan év, hogy pár száz méternyi, de volt olyan is, hogy összesen egy kilométernyi hálót kiszedtünk a tóból. Ez a Palicsi-tóra, és azon belül is főleg a négyes szektorra jellemző, míg a Ludasi-tóra kevésbé.
Legutóbb egy vitorlázó találta meg az orvhalászok hálóját. Általában hogyan fedezik fel ezeket a hálókat?
– A halászati terület kezelőjeként kötelességünk a halőrszolgálat működtetése. Az őrök nemcsak a horgászokat ellenőrzik, hogy rendelkeznek-e a megfelelő engedéllyel, hogy milyen eszközökkel horgásznak, hogy mennyi halat visznek el, hanem ellenőrzik azokat a területeket is, ahol lehetséges a hálók illegális lehelyezése. Az ellenőrzés nemcsak a partról történik, hanem csónakról, és éjszaka is. Persze az is előfordul, hogy a vízen sportoló kisebb vitorlás akad rá a hálóra, ami balesetveszélyes is. Lakossági bejelentés nem sok jut el hozzánk, és ezúton is kérjük a polgárokat, hogy amennyiben valami gyanúsat látnak, azt jelezzék a Palics–Ludas Közvállalatnak, hogy időben tudjunk reagálni, hisz többet tehetünk, ha a helyszínen tudjuk megfogni az elkövetőket, mivel az utólag ismeretlen személy elleni feljelentés nem sok eredményre vezet.
Természetvédelmi szempontból milyen károkat okozhat az orvhalászat?
– Célunk, hogy megfelelő halállományt alakítsunk ki, amelyben jelentős arányban jelen vannak az őshonos halfajok és a ragadozók, mint például a csuka, süllő, ponty, harcsa. Az orvhalászattal éppen ezen tevékenységünk ellen tesznek az elkövetők, hiszen nem az ezüstkárász állományát csökkentik, amely nagy mennyiségben van jelen a tóban, és aminek csökkentésén mi is dolgozunk a szelektív lehalászással. Az orvhalászok hálóiban főleg süllőre bukkanunk, illetve ponty is előfordult már. Legutóbb a süllők nagy része tele volt ikrával, tehát pont az ívás időszakában jártunk, és így még nagyobb kárt okoznak az illegális halászással. Általában csak a hálókra, illetve az elpusztult halakra bukkanunk, és akkor már nem nagyon tudunk mit tenni. Éppen ezért igyekszünk minél többet a terepen lenni.
Mint ahogy említette, a Palics–Ludas Közvállalat végez szelektív lehalászást. Jelenleg hogy áll ez a lehalászás, és milyen a halállomány?
– A szelektív lehalászással az invazív, nem őshonos halfajokra fókuszálunk, különösen az ezüstkárászra, de emellett a naphal, törpeharcsa, kínai razbóra egyedszámát is igyekszünk csökkenteni. A lehalászási kísérletek már 2016-ban megkezdődtek. Különböző módszereket használtunk, különféle hálókat, csapdahálókat, varsákat, illetve kutató jelleggel elektromos lehalászást is alkalmaztunk. Utóbbi csak kutatási célokból engedélyezett. Végül a speciális varsáknál maradtunk, amelyeket a Palicsi- és a Ludasi-tó biodiverzitásának megőrzését célzó projekt keretén belül alakítottak ki a német kollégák. Ezekkel végzünk azóta is minden évben lehalászást. Általában egy hónapig tartó lehalászásról van szó, aminek során az invazív, tájidegen fajokat vesszük ki, míg az őshonos fajokat azonnal visszaeresztjük. A projekt az idén véget ér, és ettől kezdve a terület kezelőjeként mi magunk fogjuk ezt a tevékenységet végezni. Terveink szerint a jövőben is folytatjuk, hisz a legutóbbi, őszi lehalászás alkalmával úgy tűnt, hogy a tóban még mindig nagy mennyiségben van jelen az ezüstkárász. A mennyiségét nem lehet csak lehalászással csökkenteni, ezért már az idén tervezzük ragadozó fajok telepítését. Ez a két módszer reményeink szerint kordában tudja tartani az ezüstkárász mennyiségét. A süllő állománya szépen növekszik, emellett csuka is előkerült már a négyes mederszakaszból, úgyhogy elmondhatjuk, hogy némi javulás már látható, de természetesen tovább dolgozunk a megfelelő állomány kialakításán.
A Palics Ludas Közvállalat a szelektív lehalászással többek között az ezüstkárász számát csökkenti
