A Palics–Ludas Közvállalat munkatársai az idén is részt vettek az úgynevezett Nemzetközi Vízimadár-szinkron elnevezésű programban, amelynek célja, hogy pontos adatokat szolgáltasson az adott periódusban megfigyelt madarak számáról, ami lehetővé teszi a kutatóknak, hogy globális szinten is figyelemmel kísérhessék a változásokat. A Ludasi-tavon az idén csaknem 3000 vadludat figyeltek meg, illetve nagy számú récefélét. Mindez azt bizonyítja, hogy a Ludasi-tó továbbra is kedvelt helye a vízimadaraknak.
Minderről és a madárvilág egyéb kérdéseiről Szekeres Ottóval, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őrével beszélgettünk.
Januárban ismét sor került a vízimadarak megszámlálására. Milyen változásokat tapasztaltak az elmúlt években?
A Ludasi-tó környékén több mint 230 faj egyedeit figyelték meg (Fotó: Gergely Árpád)
– Eddig több mint 230 faj egyedeit figyeltük meg ezen a területen, és közülük 110 faj költ is itt. Vannak változások, de nem minden fajnál. Sokaknak feltűnhetett, hogy a hattyúállomány jelentős mértékben megnövekedett az utóbbi időben. Ez elsősorban emberi tevékenység következménye, ugyanis az emberek elkezdték egyre intenzívebben etetni a hattyúkat és az egyéb vízimadarakat. Ez nem tesz nekik jót, mivel megváltoztatja az életstílusukat. A hattyúk nem vonulnak el, hanem rengeteg példánya ott marad, ahol etetik őket. Mivel nem vonul, így nem találkozik olyan betegségekkel, vírusokkal, amikkel korábban találkozhatott, és ezért történt meg az, hogy amikor a madárinfluenza felütötte a fejét, a hattyú volt az, amelyik a legérzékenyebben reagált rá, és náluk nagy volt az egyedpusztulás. A hattyúk életét persze megkönnyíti az, hogy nem kell elvonulniuk, viszont emiatt a természetes szelekció sem működik rendesen, mivel a gyenge egyedek sem hullnak el. A víz a hattyúknak egyrészt táplálékforrást, másrészt biztonságot jelent, ha tud úszni, és el tud menekülni a rá leselkedő ragadozók elől, akkor megmarad az adott a területen. Azonban, ha a vizek befagynak, akkor nem tud elmenekülni az olyan ragadozók elől, mint például a sakál és a róka, ezért elvándorol olyan helyre, ahol nem fagyott be a víz. Az énekesmadarakkal más a helyzet, ezek esetében az etetés nem okoz károkat, mivel náluk a természetes szelekciót elvégzik a karvalyok és egyéb ragadozó madarak.
Mely faj esetében tapasztaltak állománynövekedést?
– A kis kárókatona, amely hallal táplálkozik, korábban vadászható faj volt, aminek következtében drasztikusan lecsökkent a számuk. Később a természetvédők felismerték az ebben rejlő problémát, és betiltották a vadászatát. Azóta nagymértékű állománynövekedést észlelünk. Volt egy időszak, amikor attól féltünk, hogy miután megnövekedett a számuk, a halastavakkal gazdálkodók követelni fogják, hogy újra vadászható legyen. Akkor viszont bejött egy olyan időszak, amikor az enyhe tél miatt nem vonultak el a madarak, és azután a tél végén, kora tavasszal beköszöntött egy nagyon erős fagy, ami elvégezte a természetes szelekciót.
Arra is van példa, hogy egy-egy faj teljesen eltűnik vidékünkről?
– A Ludasi-tó, illetve a környéke kapcsán meg kell említenünk, hogy a nedves rétek, kaszálók madarai, mint például a sárszalonka, nagy goda, piroslábú cankó tűntek el. Ezek a tocsogók madarai, és alacsony vizű, szikes tavakon vagy gyepterületeken találnak elegendő táplálékot maguknak. Ezen élőhelyek eltűnésével a madarak is eltűnnek. Szükség lenne ezen változtatni, de nem tudjuk kivitelezni, mert ha bizonyos területeken szeretnénk magasabban tartani a vízszintet, akkor a helyi lakosokkal lenne konfliktusunk, mivel ma már nagyon beépült a terület. Másrészt a víz szintjét mesterségesen tartjuk egy szinten. Az ötvenes évekig nyaranta a tó bizonyos részei rendszeresen kiszáradtak, és akkor a teheneket, ludakat behajtották a mederbe, hogy lelegeljék a nádat. Ma már ez nincs, és azok a madarak, amelyek akkor itt táplálékot találtak, nem is jönnek a területre. Emellett megfigyeltük, hogy azokból a fajokból, amelyek korábban nagy számban jöttek le északról, mint például a csonttollú meg a fenyőrigó, egyre kevesebb érkezik. Viszont lehet, hogy ez csak egy ilyen periódus.
Az utóbbi egy-két évben a megfigyelt fajok száma változott?
– A megfigyelt fajok száma folyamatosan emelkedik. Ez részben annak is betudható, hogy egyre több ember foglalkozik hobbiszinten madármegfigyeléssel. Az elmúlt időszakban megfigyelhető a barna füzike jelenléte, ami egészen keletről mozdult el, de egyre többször fordulnak elő észak-keletről érkező fajok is.
Aki madarakat szeretni látni, az mikor jöjjön ki a Ludasi-tóhoz?
– A madaraknak van egy bizonyos napi rutinjuk, ami fajonként változik. A nyári időszakban a kora hajnali órákban és késő este mozognak aktívan, és amikor meleg van, akkor elbújnak. Telente a vizes élőhelyeken folyamatosan láthatunk madarakat. A ludak reggel mennek ki táplálkozni, a récék reggel jönnek ide, azután a ludak délben jönnek vissza. A ragadozómadarak időnként meglátogatják őket, időnként megjelenik egy-egy rétisas, ami ezekkel a vízimadarakkal táplálkozik, a barna réti héja pedig folyamatosan itt köröz, de ő nem igazán zavarja a vízimadarakat. A madármegfigyelésre időt kell szánni, de ha másfél-két órát eltöltünk egy területen, biztosan több fajt láthatunk.
