A koronavírus okozta megbetegedés számos fizikai tünettel jár, és bizonyos személyeknél enyhébb lefolyású, míg mások esetében súlyos tüneteket produkál, sőt halált is okozhat. A világjárvány, és az ezzel együtt járó megelőző intézkedések azonban az egyén és a közösség, a társadalom mentális egészségére is jelentős mértékben kihatnak, és ennek következményei feltételezhetően a pandémia megszűnése után is hosszabb ideig velünk maradnak.
Lapunk kérésére prim. dr. Sági Zoltán neuropszichiáter, a Szabadkai Közkórház pszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosa mesélt az elmúlt időszakban tapasztalt jelenségek pszichikai hatásairól, illetve annak már megtapasztalt, illetve várható következményeiről.
Prim. dr. Sági Zoltán (Fotó: Benedek Miklós)
– Az ismeretlennel való találkozás erősen kihat az emberre, és erre van egy általánosítható reakció. Az ismeretlenség bizonyossághiányt is jelent, tehát a biztonságérzet hiányát, és ez alapvetően igen jelentős szorongásnövekedéssel, félelemmel jár. Az ismeretlentől félünk. Amikor erről már valamilyen módon tudunk kommunikálni, beszélni, információt szerezni, az már egy olyan érzést hoz magával, hogy valahogy mégis uralom a helyzetet, tehát tudok valamit róla. Amit tudok, azt pedig be tudom illeszteni abba a tapasztalattartalomba, amellyel már rendelkezem. Az elmúlt egy évben a koronavírusról, illetve a betegségről elég sok dolgot megtudtunk, de távolról sem mindent. Ismerjük a járvány, a megbetegedés megnyilvánulását, lefolyását, a lehetőségeket, és tudjuk, mi az, amivel meg tudjuk akadályozni a terjedését. Ez utóbbira tudunk hatni. Tudjuk, hogy az egymás közötti 1,5–2 méteres távolság tartása csökkenti a betegség terjedését és terjesztését. Másrészt a kezdetektől ajánlott a maszkviselés. Ez a két dolog nagyon megnyirbálja, leszűkíti az emberi kommunikációt. Az egyébként is jelenlévő elidegenedési folyamatot igencsak felgyorsítja, ha nem lehetünk egymáshoz fizikailag közel, ha nem tudunk egy fajta közeliséggel jellemezhető kommunikációt folytatni. Az emberi kommunikáció egyik alapvető része az emberi arc, a mimika, és ha leülünk egymással szembe, egymástól két méter távolságra maszkok mögé bújva, akkor nyilvánvalóan egy óriási rész kiesik a kommunikációból, és az így erősödő elidegenedés, az eltávolodás folyamata mindenképpen egyfajta szorongást, félelmet vált ki. Ez általános jelenség, viszont az, hogy ki hogyan oldja meg, vagy teszi magában helyre ezt az átmeneti jelenséget, az már az egyén személyiségi működésétől függ. Természetes és várható volt, hogy a megemelkedett szorongáshoz, félelemhez nem tud mindenki megfelelő módon viszonyulni, és segítségre van szüksége. A segítség igénybevételére lehetőség is van. A szorongásos kórképekkel, tünetekkel jelentkezők száma megnövekedett, a pszichológusok, pszichiáterek rendelőiben egyre többen jelentkeznek. A szorongás csökkentése eredményez egy jobb közérzetet, egy jobb minőségű mindennapi életet. A tapasztalatok szerint, aki szakember segítségét kéri, már kipróbálta a személyisége védőmechanizmusait, és azt tapasztalta, hogy ez meghaladja az ő pszichés energiájának a határait – fogalmazott Sági Zoltán.
A szakember elmondása szerint a korlátozások, különös tekintettel a mozgás szabadságának korlátozása is erősen kihat az emberi pszichére.
– A korlátozott mozgásszabadság minden körülmények között, még akkor is, ha intellektuálisan el is fogadjuk annak szükségességét, megrövidítettség-érzést, korlátozottság-érzést vált ki bennünk. Ez az emberi szabadság alapjait rengeti meg, és természetesen hozzájárul az imént említett szorongásos jelenségek felerősödéséhez. Nyilvánvalóan ez korosztálytól függően változik. Fiatalabb korban nagyobb a mozgásigény, a szabadság megélésének igénye, így a korlátozások is nagyobb sebet ejthetnek. Az emberi szabadság megnyirbálása nehezen oldható meg a személyiség szintjén, azonnal kivált egy ellenállást, dacot, és ez olykor olyan erővel járja át a személyiséget, hogy az intellektuális részt kikapcsolja – mondta a szakember.
Sági Zoltán emellett kitért arra is, hogy az, hogy nem tudjuk még csak hozzávetőlegesen sem megmondani, hogy a járványhelyzetnek mikor lesz vége, további szorongást generálhat.
– A rendkívüli helyzetet a sorkatonasághoz tudnám hasonlítani. Amikor bevonulunk, megmondják, hogy innentől idáig egy meghatározott életmódot kell követnem. Az, hogy tudom, mikor lesz vége, segít abban, hogy az új élettérben megjelenő szabályozásokat el tudjam fogadni. Ez erőt tud adni. A pandémiával szintén megváltoztak az életkörülmények, viszont ebben az esetben sok a bizonytalanság a befejezését, a végét illetően. Ez a fiatal generációkban szorongást, lázadást, el nem fogadást gerjeszt, ami teljesen érthető. Napjainkban sok szó esik a védőoltásokról. Ez azt jelenti, hogy van egy eszköz a kezünkben, amellyel ki tudjuk védeni azt, hogy megbetegedjünk, vagy kórházba kerüljünk. Ez egy lehetőség, amivel élni kell. Az egy külön történet, hogy én, mint laikus, mi alapján döntök egyik vagy másik vakcina mellett. Az azonban teljesen biztos, hogy ha egy közösség eléri az átoltottság, a védettség egy bizonyos szintjét, az egyfajta szabadabban lélegzünk állapotot jelent majd. És amennyiben a sokszor emlegetett átoltottság bekövetkezik, mindjárt látni fogjuk azt is, hogy mikor lesz vége a járványnak, és ez a közösség mentális állapotán is nagyban javít – fogalmazott Sági Zoltán.
A pandémia okozta szorongás és egyéb lelki hatások azonban nem érnek véget a ragály megszűnésével, hisz a következményei még egy ideig velünk maradnak.
– A történelem igazolta, hogy amikor megszűnik a félelem börtönében való élés, akkor egy post festum szindróma jelentkezik. Robbanásszerűen megnövekszik a szorongásos képek száma, a depresszió, a szorongás, a kimerültség, a poszttraumás jelenségek száma megemelkedik, ami azonban egy fél-egy éves periódus után lecseng – mondta Sági Zoltán.
