Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Makszim Gorkij utca városunk egyik legforgalmasabb utcája, ahol többek között a posta főépülete és a tűzoltóság is található. Az utca az elmúlt évtizedek alatt viselte már Damjanich János és Woodrow Wilson nevét is.
Makszim Gorkij eredeti nevén Alekszej Makszimovics Peskov ötszörös irodalmi Nobel-díjra jelölt orosz író, drámaíró, a századforduló világirodalmának egyik legnagyobb hatású és egyik legbefolyásosabb személyisége. Munkásságát a sztálini rendszer is elismerte és befogadta, ezért manapság sokan egész munkásságát elítélik. 1868-ban született. Embert próbáló körülmények között nőtt fel. Édesapja műbútorasztalos volt, akit korán elveszített, így nagyapja nevelte fel. 1884-ben nem vették fel a Kazanyi Egyetemre, ezután gyalog járta be Oroszországot. A szegények, csavargók, alkoholisták, a társadalomból kihullottak írója akart lenni. 1892-ben írta meg első művét a Makar Csudra című elbeszélést. Részt vett az 1905-ös orosz forradalomban, amiért bebörtönözték, de gyorsan kiszabadult. 1906-ban néhány a cári rendszert bíráló írása miatt emigrációba kényszerült és csak 1913-ban térhetett haza. Tagja volt a bolsevik pártnak és személyesen ismerte Lenint, de az 1917-es októberi bolsevik hatalomátvétel után többször bírálta az új rendszert, sőt befolyását latba vetve néhány embert kiszabadított a hírhedt orosz titkosrendőrség, a Cseka fogságából is. Lenin ezért azt javasolta neki, hogy hagyja el az országot. Csak Lenin halála után térhetett haza, de mivel az új vezetőt, Sztálint is bírálta, nem sokáig maradhatott. Sztálin végül megbocsájtott neki és 1931-ben végleg hazatérhetett, ahol ünnepelt író vált belőle. 1936-ban tüdőbajban halt meg, de halálának körülményei mai napig vita tárgyát képezik. Vannak, akik az NKVD-t sejtik a halála mögött.
A Makszim Gorkij utca a századforduló idején az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb tábornoka, az aradi 13 vértanú egyike, a szerb származású Damjanich János után Damjanich-utcának nevezték. Trianon után az utcát egy akkor még élő személyről, az Amerikai Egyesült Államok 28. elnökéről, Woodrow Wilsonról nevezték el. Wilson 1913 és 1921 között töltötte be az Egyesült Államok elnöki posztját. Munkásságáért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott. Ahhoz, hogy az SZHSZ Királyság ideje alatt utcát neveztek el róla, nagyban hozzájárult Wilson 1918. január 8-án meghirdetett 14 pontja, amelyben az I. világháború utáni békejavaslatait fogalmazta meg. Ebben többek között önrendelkezést követelt az Osztrák-Magyar Monarchia népei számára, síkra szállt a központi hatalmak által megszállt Szerbia, Montenegró és Románia kiürítéséért, és azt is javasolta, hogy kijáratot biztosítsanak Szerbiának a tengerhez. Ezért a délszláv államban nagy tisztelet övezte az elnököt.
Nyitókép: Az utca viselte már Damjanich János és Woodrow Wilson nevét is
