Száz évvel ezelőtt, néhány héttel a trianoni békeszerződés aláírása előtt, messziről jött vendégek érkeztek városunkba. Orosz menekültek voltak ők, akik az országukban dúló polgárháború miatt hagyták el hazájukat, hogy aztán városunkban leljenek menedékre. Az ő történetüket elevenítjük fel e heti tárcánkban.
A Lenin vezette bolsevikok 1917. november 7-én (a régi naptár szerint október 24-én) vették át a hatalmat Oroszországban, ezzel együtt pedig egy véres polgárháború vette kezdetét a vörösök és a fehérek között, amely egészen 1922-ig tartott. A polgárháború Oroszország európai részében 1920-ban ért véget, amikor a fehér csapatok, elszenvedett vereségeik után, kiürítették a Krím-félszigetet. Menekültek tömegei hagyták el ekkor az országot. Közülük sokan az új délszláv államban kerestek menedéket.
A Bácskai Hírlap a délszláv államba érkező orosz menekültekről a május 8-ai számában Orosz arisztokraták érkeztek Palics-fürdőre cím alatt számolt be olvasóinak.
„Jugoszláviába százával érkeznek a menekülő orosz urak a régi rendszer, a letűnt cári Oroszország hatalmas urai, egy ködös mult polemkiniád nagyságai. A multkoriban orosz püspökök érkeztek Belgrádba, köztük a világhírű jasznaja poljnai nagy gondolkodónak, a világhírű, gróf Tolsztoj Leónak a fia is, akiket egy kalugyer kolostorba helyezték el. Ide jött biztos révbe az annyi sok mendemonda híres hőse: gróf Bobinsky is az orosz duma alelnöke, aki Baranyában Frigyes főherceg lefoglalt uradalmának igazgatója lett” – olvashatjuk a napilapban.
A Bácskai Hírlap beszámolója szerint Szabadkára harmincegy menekült érkezett a Krímből, köztük „nagyherceg, gróf, tábornok, admirális és a hadsereg minden megfokozatát viselő úr”, akiket a város Palicson helyezett el. A lap munkatársának „az egyik herceg sírva panaszolta, hogy a bolsevisták családjának huszonkét tagját verték agyon”. Hozzátették, hogy az orosz arisztokraták „nagyon kényelmetlen helyzetben vannak”, készpénzük nincs, „kegyelem kenyeret nem hajlandók elfogadni”. Ezért az orosz menekültek magukkal hozott értékeikből aukciót szerveztek a Kossuth-utcában (ma a Korzó) található Brauchler-féle bútorkereskedésben. Ezen az aukción az arisztokraták a „legkedvesebb legértékesebb családi holmiktól, értéktárgyaktól, műremekektől, irodalmi ritkaságoktól” váltak meg készpénz reményében.
Másnap, május 9-én a Bácskai Hírlap egy riportot közölt a Palicson tartózkodó oroszokról. A menekültek a település különböző villáiban kaptak szállást. Egy orosz kapitány nyilatkozott is a lapnak.
„– Egy éve már, hogy nem leljük hazánkat. A bolsevikiek elüldöztek bennünket, mindenünkből kifosztottak. Eddig a németek vendégszeretetét élveztük, akik igazán baráti melegséggel fogadtak elfeledve a három éves ellenségeskedést. Ott azonban nem tudtunk tovább várni valami csodára, ami vissza vigyen a hazánkba, hát mintegy harmincan a beográdi kormány engedélyével ide jöttünk. Természetesen pénzünkből már kifogytunk, ezért bocsájtjuk áruba legkedvesebb ereklyéinket. Az aukcióra, amelyet a városban rendezünk, Brauchler cégnél (Kossuth utca) 30 napos engedélyt kaptunk. Amint pénzhez jutunk, elmegyünk innen, ha lehet a hazánkba. Én ismét beállok küzdeni a bolsevikiek ellen.
Ezt nagyon szomorúan mondja. Szigoru ember, úgy híják, hogy Reichardt és kozák kapitány volt. A társaságban van Puskin ezredes is, a nagy költő leszármazottja, továbbá Smett és Ivanovics ezredesek és még számos magasrangu törzstiszt.
Két feltünő csinos hölgy is ül a padon, Puskin ezredes és Reichardt kapitány feleségei. Az utóbbi tökéletesen beszél németül. Azt mondja, hogy »Szábádká ist sehr schön« és »Pálics ist sehr schön«, általában mindenre azt mondja, hogy »sehr schön«, csak a bolsevikiekre nem. Azok nem sehr schön” – olvasható a Bácskai Hírlap riportjában.
