Az iskolás diákok még több, mint egy hétig élvezhetik a nyári szünet örömeit. A gyermekeknek nem kell tanulniuk, házi feladatot írniuk és más iskolai kötelezettségeiknek sem kell megfelelniük. A tanárok pedig nem zavarják a diákokat hosszú pihenőjükön. Voltak azonban idők, amikor a pedagógusok a diákokat szabadidejükben is ugyanúgy fegyelmezték, mint tanévben az iskola falai között.
„Mi tudjuk, hogy a tanárnak joga van az intézet tanulóifjúsága vakációbeli magánéletét is ellenőrizni...” – írta Szaulich Antal újságíró a Bácskai Hírlap 1920. augusztus 13-ai számában.
A fenti idézet egy hosszabb írásból származik, és egy olyan esetet elevenít fel, amikor egy leánygimnáziumi tanár a szünidőben felkereste diákját. Az ügy azért keltette fel Szaulich Antal figyelmét, mert a tanár túllépve hivatásának hatáskörein „terrorizálta egyik növendékét”. Emellett a Bácskai Hírlap egyik munkatársa is érintett volt ebben a históriában.
„A hadifogolybizottság, amelynek élén – nemzetiségi tekintet nélkül – a város előkelő hölgyei állnak, a hadifoglyok javára augusztus 4-re egy kabaréval egybekötött diákbálat akart rendezni, amelynek csupa kis iskolás lány és kisfiu szereplője volt. A kis műkedvelők között több gimnazista lány is szerepelt. Már a próbák javában folytak midőn az egyik szereplőnek, aki a leánygimnázium növendéke, nem volt száma. Hogy ez a szám se hiányozzék az együttesből, a rendezőség felkérte Stella Adorján kollégámat, aki különben főrendező is volt, hogy írjon egy magánszámot. Stella írt is valami alkalmi limonádét és átadta a kisleánynak. A kisleány betanulta a számot és az egész kabaré nagy sikert ígért. Most jön az illegitim tanári beavatkozás. Augusztus 3-án este 9 órakor, tehát az előadás előtt 21 órával Mikó László leánygimnáziumi tanár felkereste otthonában a gimnazista lányt és közölte vele, hogy ő nem engedi, hogy az előadáson részt vegyen, mert Stella Adorjánra haragszik. A leányka és a szülei azt felelték, hogy talán intézze el az ügyet Stellával, mire a félelem és gáncsnélküli lovag kijelentette, hogy Stellával nem áll szóba és ha a leányka – mint a gimnázium növendéke – mégis fellépne, viselni fogja a következményeket” – vázolta fel az alapkonfliktust Szaulich Antal.
De mi baja volt Mikó Lászlónak Stella Adorjánnal? A cikkből erre a kérdésre is megkapjuk a választ. A tanár és az újságíró konfliktusa az őszirózsás forradalom idejéből eredt és bizony nem kevés köze volt hozzá a politikának is.
„Nem is olyan rég volt, hogy le lehessen tagadni, mikor ugyanez a Mikó nagyon szerényen kopogtatott be vérszegény cikkecskéivel épen Stellához, aki akkor is a Bácskai Hírlap szerkesztője volt, és nagyon jól nevelten kérte a cikkecskék szíves közlését. Dehát éppen Mikónál nem kell bántani a múltat, mert ha beletekintünk a letűnt időkbe, akkor megtudjuk azt is, hogy Mikó ur mióta mer szerepelni, mint tekintély. Valamikor szintén a B. H. egykori felelős szerkesztőjének köszönhette, hogy bekerült a politikába, a nyilvánosságba. Cikkeinek éppen a B. H. adott helyet a mint túlzó reformokat követelő tanárt a radikális párt [a Jászi Oszkár vezette Országos Polgári Radikális Párt] útján egykori szerkesztőnk cseppentette a politikába s a Magyar Nemzeti Tanácsba. Amikor aztán lefújták a pünkösdi királyságot, Mikó tanár úr is visszasülyedt abba a szürke jelentéktelenségbe, amelyet kvalitásai jelöltek ki számára.”
A diáklány, aki nem mellesleg az „intézet egyik legpéldásabb magaviseletű és előmenetelű tanulója” volt, megijedt és a tanár fenyegetésére végül elállt a fellépéstől. Az ügy azonban nem maradt annyiban. Két rendőr felkereste dr. Vajda Gyulát, az intézet igazgatóját, aki kijelentette, hogy Mikónak nem volt jogában beavatkozni a lány magánügyeibe, és hozzátette, hogy nincs akadálya annak, hogy a lány fellépjen a bálon. A diáklány azonban még az igazgató ígérete ellenére sem mert színpadra állni.
