A királyhalmi Teleki Lóránt a kétezres évek elején kezdett el burgonyatermesztéssel foglalkozni. Ma már körülbelül harminc hektárnyi területen termel burgonyát, és figyelme az utóbbi időben a magburgonya felé irányult. Ma már elsősorban vetőmagburgonyával foglalkozik, a magyarországi keszthelyi Burgonyakutatási Központ fajtáinak egyetlen szerbiai képviselője. Vele beszélgettünk a burgonyatermesztés aktuális kérdéseiről, valamint a jó minőségű szaporítóanyag fontosságáról.
Mikor döntött úgy, hogy a magburgonya felé irányítja figyelmét?
– A szüleim is mezőgazdasággal foglalkoztak, elsősorban gyümölcstermesztéssel. Nekem volt az az ötletem, hogy kezdjünk el foglalkozni zöldségtermesztéssel is. 2002-ben kezdtünk el burgonyát termeszteni. Akkor még bizonytalan eredetű szerbiai magburgonyát vásároltunk. Voltak évek, amikor relatíve jó minőségű magburgonyát kaptunk, de volt, hogy gyenge minőségű szaporítóanyaggal dolgoztunk, amelyeknél fajtakeveredést figyeltünk meg, vírusosak voltak, és nagyon rossz terméseredményeket kaptunk. Ha rossz minőségű szaporítóanyagot használunk, akkor is mindent meg kell adni a növénynek, ugyanúgy kell permetezni, trágyázni, öntözni, viszont a várt eredmény elmarad. Ezután döntöttem el, hogy kizárólag fémzárolt maggal fogok foglalkozni. Először holland magburgonyát használtam, majd pár évvel később sikerült megismerkednem a keszthelyi Burgonyakutatási Központ igazgatójával, Polgár Zsolttal, jó együttműködés alakult ki közöttünk, és elkezdtük kísérleti céllal az ő fajtáikat termeszteni. A fajták nagyon jól vizsgáztak, és ezen felbuzdulva 2016-ban szerződést kötöttünk a Pannon Egyetemmel, mivel ez az intézmény a tulajdonosa a keszthelyi burgonyafajtáknak. Mi lettünk a kizárólagos fajtaképviselet Szerbiában, és közös célunk, hogy itt termeljük meg ezen fajták fémzárolt szaporítóanyagát. Ehhez először regisztrálni kellett a fajtákat, hogy rákerüljenek a szerbiai fajtalistára. Ez egy kétéves folyamat volt, és 2018-ban megkapták a fajtaelismerést. A tervek szerint 2020-ban már fémzárolt vetőburgonyát tudtunk volna értékesíteni, viszont a koronavírus-járvány közbeszólt, bízunk benne, hogy 2021-ben sikerül megvalósítanunk.
Mely keszthelyi fajtákkal foglalkoznak?
– A két fő fajtánk a Balatoni rózsa és a Botond. Mindkettő korai fajta. Előbbi 85–90 napos vegetációval rendelkezik, és sütésre és főzésre is alkalmas. A Botond vegetációs periódusa öt nappal rövidebb. A fonálféreggel szemben mindkét típus ellenálló, és vírus rezisztensek. A magyar fajták előnye, hogy nincsenek genetikailag kódolva, így több éven keresztül visszaültethetők a termésmennyiség romlása nélkül, ami a gazdáknak nagy megtakarítást jelent. A tőlünk megvásárolt elit vagy originál szaporítási fokot vissza tudják ültetni, aminek köszönhetően nem kell minden évben vetőburgonyát vásárolniuk, így versenyképesek tudnak lenni. Emellett az is fontos, hogy a mi éghajlati körülményeinkre vannak kikísérletezve.
Hogyan alakult az idei év a burgonyára nézve?
– Az idén nyolc hektáron ültettünk újburgonyát, aminek szedését május 16-án kezdtük el és június 13-ára be is fejeztük. Az újburgonyában volt némi fagykár, hisz amikor kikeltek a növények, komoly éjszakai fagyok voltak. A burgonya ezt átvészelte, viszont valamennyire hátráltatta a vegetációját. Az idén már március elején elkezdtünk öntözni, amire eddig még nem volt példa. Úgy érzem, hogy viszonylag jók voltak a terméseredmények, és az újburgonyát korrekt áron tudtuk értékesíteni, ami nem mondható el a konzumburgonyáról, amelynek a nagybani ára jelenleg 20 dinár körül mozog. A magburgonya betakarítása most van folyamatban. A magburgonyát a vegetációs időszak kétharmadánál deszikkáljuk. Soha nem engedjük végig a vegetációját. Ezzel meg tudjuk akadályozni, hogy a gumók túl nagyra nőjenek. Persze vannak olyanok, amelyek túlnőnek, hisz annyira nem tudjuk szabályozni, hogy mind egyforma nagyságú legyen. A deszikkálással megvédjük a betegségektől is, mivel a vegetáció utolsó harmadában legyengül a növények immunrendszere.
Említette a konzumburgonya alacsony árát. Mi ennek az oka?
– Ennek oka véleményem szerint az, hogy tavalyról hatalmas készletek maradtak. A koronavírus miatt leállt a turizmus, nem dolgoztak a hotelek, strandok, vendéglők, amelyek a félkész termékek elsődleges fogyasztói körét képezik. Mivel szinte január óta nincs fogyasztás, a raktárkészletek 60 százaléka megmaradt. Emellett sok rossz minőségű burgonya van a piacon. A rossz minőségű burgonya pedig rontja a jó minőségű burgonya árát, mert az is részt követel magának a piacból.
Hogyha már szóba került a burgonya piaca, milyen a burgonya piaca Szerbiában?
– Külföldre nem tudunk exportálni, mivel az Európai Unió levédi a határait és a piacait. Csak ha nagyon nagy szükségük van a burgonyára, akkor engedik meg, hogy valamilyen módon beszállítsunk. A szerbiai politika viszont ennek szöges ellentéte. Itt általában a Tiszára is vizet szoktunk vinni. Amikor egy kicsit jobb ára lenne a konzumburgonyának, rögtön megjelenik az ukrán, a belorusz burgonya, amelyek gyengébb minőségűek, de olcsóbbak, valamint a francia, amely valamivel jobb minőségű emezeknél. Amikor a gazda egy kis többletbevételhez juthatna, akkor ide több országból is behozzák a burgonyát, vagyis nem védjük a piacunkat, és a termelőinket sem.
Nagy problémát jelent a kézi munkaerő hiánya. Önök hogyan állnak ezen a téren?
– Valóban egyre kevesebb a fiatal és jó munkaerő, de nekünk ez egyelőre nem jelent nagy gondot. Van egy csoport, akikkel nagyon jó az együttműködésünk, illetve vannak embereink, akik több éve nálunk dolgoznak. Amit tudunk, gépesítünk és a lehetőségeinkhez mérten modernizálunk. Az újburgonya szedése egy kézműves dolog. A foszlott héjú burgonya Szerbiában nem igazán értékesíthető. Az újburgonya szedésére van egy speciális szedőnk, de természetesen ennél is szükség van a kézi munkaerőre. Az újburgonyát műanyag ládákba rakjuk, nem pedig zsákokba, mivel így megkíméljük a töréstől, és az eltarthatósága is jobb. A beért burgonyát tudjuk géppel szedni, ehhez vannak öreg betakarítógépeink. Pár évvel ezelőtt a Prosperitati Alapítványnál sikeresen pályáztunk egy burgonya-válogató vonalra. Ez jelentősen meggyorsítja a munkánkat. Emellett az idén sikerült egy burgonyacsomagoló gépet is vásárolnunk, és augusztus elejére vártunk egy tartályláda-ürítőt és egy fogadógaratot, amikkel teljes lesz a vonalunk.
Még a beszélgetés elején említette, hogy sok gyengébb minőségű szaporítóanyag volt a piacon. Változott ez az elmúlt 15 év alatt?
– Úgy érzem, igen. Főleg a piaci követelmények miatt. Ha jó minőségű burgonyát akarunk nagy mennyiségben termelni, jó minőségű szaporítóanyagra van szükség. Egy hektár burgonya megtermelési ára 4–5 ezer euró. Ez hatalmas befektetés, éppen ezért nem mindegy, hogy milyenek a terméseredményeink. Hektáronként körülbelül 50 tonna burgonyát tudunk megtermelni. Ami ezen felül van, az ajándék. Ha a burgonya ára 25 dinár, akkor mondhatjuk, hogy a gazda zsebében is maradt valami, nem dolgozott hiába. Ha 20 dinár, akkor már nem biztos, hogy pozitívan zárjuk az évet.
