Nagy Zoltán 1994 óta foglalkozik méhészettel, és elmondása szerint ezzel egy gyerekkori álma valósult meg. Akkor öt kaptárral indult, mára viszont körülbelül 400 kaptárral gazdálkodik. Jelenleg családi vállalkozásként foglalkoznak méhészettel. Felesége és a három gyereke besegít a munkába. A méhészet termékeivel több helyen is találkozhatunk Szabadkán, hisz ezek állandó jelleggel kaphatóak a tejpiacon, illetve folyamatosan jelen vannak a különböző rendezvényeken. Egy októberi vásár keretein belül beszélgettünk Nagy Zoltánnal.
Szinte negyedszázada foglalkozik méhészettel. Hogyan sikerült idáig eljutni?
A Nagy család méhészetének standja az idei Interetno fesztiválon (Fotó: Benedek Miklós)
– Büszkék vagyunk az állományunkra, különösen arra, hogy az indulásunk óta nem vásároltunk méheket, tehát a méheinket sikerült minden évben megtartani, jól teleltek, és az állományt sikerült felfejlesztenünk. Időközben néha még adtunk is el méheket. Két szakkönyv segítségével indultam, ma már könyvekből is sok van. Kezdő koromban a magyarországi Méhészet című folyóirat is sokat segített. Emellett számos rendezvényen, kiállításon jelen vagyunk látogatókként, és nagyon sok méhészelőadást meghallgatunk, ahonnan példát merítünk, ötleteket veszünk. A továbbfejlődés nagyon fontos. A korszerű méhészetben megváltozott a gondolkodásmód, egészen másképp kell hozzáállni, mint régebben, amikor elég volt, ha a méhésznek volt egy füstölője meg egy pörgetője. Szükség van a korszerű felszerelésekre, a nagyobb befektetésekre, de mindig egy dolgot kell szem előtt tartani, hogy a méz orvosság, és a tisztaságát és minőségét meg kell őrizni. Másrészt ugyanilyen fontos, hogy megtartsuk a méheket. Ha elmegyek egy méhlegelőre, függetlenül attól, hogy hány száz kilométerre utazunk, és ez milyen költségekkel jár, a legfontosabb célom, hogy a méheket épségben hazahozzam. A méz az csak másodlagos, ha nem lesz, majd lesz jövőre vagy két év múlva. Érzelmileg is kötődünk a méhekhez, és a legfontosabb az ő épségük megőrzése. A méhecske vadállat, és benne van az ösztöneiben, hogy nyárvégen-ősszel bekészíti a télire valót. Éppen ezért a méheket augusztusban kell etetni, hogy télire legyen elég eleségük. Ha valakinek novemberben-decemberben jut eszébe, hogy a méheknek nincs elég ennivalójuk, akkor az nagyon nagy gond. Egy kaptárt 15–20 kilogramm mézzel teleltetünk be, ami nem kis mennyiség.
Említette a kaptárak utaztatását. Gondolom, ez egész éves folyamat…
A méhészetben számos méhészeti terméket állítanak elő (Fotó: Benedek Miklós)
– Igen, a méheket rendszeresen szállítjuk. Kora tavasszal a barkával és a fűzzel indulunk, utána jön az olajrepce, következik az akác, a különféle rétek, majd a hárs és a napraforgó. Szabadkáról időnként több száz kilométerre is van méhesünk. Tulajdonképpen vándorméhészetet folytatunk, párhuzamosan több méhészetünk van több helyen. Egyrészt biztonsági okokból, mérgezés, lopás, tűz esetére. Másrészt minden évben vannak olyan méhlegelők, amelyek rosszul sikerülnek, és vannak, amelyek jól. Ez évente változik, és az utaztatás biztonságot ad. A teljes állományt nem is lehet átszállítani egy helyre, ami 7–10 napig virágzik, és nagyon sokba is kerülne.
A mézen kívül mást is előállítanak…
– Többféle méhészeti terméket árulunk. Azt a terméket kell termelni, amire a legnagyobb a kereslet. A legegyszerűbb lenne a mézet eladni kilós üvegekben, de ez nehézkes. Éppen ezért sok más terméket is kell termelnünk, virágport, propoliszt, méhpempőt, lépes mézet, méhkenyeret. Ez utóbbi tulajdonképpen olyan virágpor, amit a méhek átdolgoztak, és tízszeres tápanyagértéke van, mint a virágpornak. Kevésbé ismert termék, elég nehezen adható el, viszont nagyon egészséges és nagyon sok betegség megelőzhető vele. Húsz évvel ezelőtt a propoliszról is keveset tudtak a vevők, és csodálkozva nézték, hogy az micsoda. Ma már eladható, a 21. század orvosságának hívják. Számtalan méhészkönyvünk van, és nagyon sok termékünk receptjét innen vesszük, és az utasításokat grammnyi pontossággal nagyon lelkiismeretesen követjük. Fejből nagyon nehéz dolgokat kitalálni, nem is érdemes. A készítményeket a feleségem készíti. 2010-ben az Újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállításon hat termékünk lett aranyérmes, az akác- és a virágmézünk, a virágporunk, a mézecetünk és két fajta mézborunk kapott aranyérmet, és kaptunk egy külön serleget a magas minőségű méhészeti termékekért. Egyébként nem igazán veszünk részt kiállításokon, mivel nem győzzük idővel. Nálunk a szezon ideje alatt a méhekre kell fektetni a hangsúlyt, és a négyszáz kaptár mellett nem igazán van időnk kiállításokra járni.
Mit mondhatunk el az idei évről? Milyen lett a termés?
– Átlagos évnek mondanám az ideit. Szerintem hasonló évekre lehet számítani a jövőben, vagy rosszabbakra is. A jól előkészített méhcsaládok a legtöbb legelőn meghordták a mézet, a repcén, az akácon és a napraforgón is. Ami a napraforgót illeti, négy méhesünk volt különböző helyen, és mind a négyben más volt az eredmény.
Vidékünkön egyre nagyobb területen termesztenek olajrepcét. Ez kihat a méhészetre is?
A repceméz fehér színével elüt a többi méztől (Fotó: Benedek Miklós)
– Annak, hogy egyre több a repceföld, egyáltalán nem örülünk. Két okból. Az egyik, hogy nem permetezik megfelelőképpen, és nekünk meg kell várni, hogy félig elvirágozzon, és mi csak ekkor mehetünk rá a méhekkel. Azonkívül van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy a méhek nagyon szeretik, és képesek elmenni érte a kaptárjuktól 5–7 kilométerre is, és így a permetezések miatt veszélynek vannak kitéve. Másrészt a repce virágzása nagyon összeér az akácéval, és nehezen oldható meg, hogy nagyobb állománnyal kipörgessük a repcét, és időben odaérjünk az akácra. Mi jobban örülnénk, ha a repce helyett napraforgót vetnének. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy az idén igen nagy a repceméz iránti kereslet. A repceméz egy nagyon egészséges termék, rengeteg ásványi anyaggal, vitaminnal. Fehér színű. Gyorsan kristályosodik, már magában a mézpörgetőben is három nap után megkristályosodik. Ha felolvasztják, néhány nap után újrakristályosodik. Én, mint méhész, inkább a kristályos mézek fogyasztását ajánlom.
Az emberek mikor vásárolnak több mézet? Van szezonja ennek a terméknek?
– A mézkereslet lényegesen nagyobb télen. A mézszezon általában szeptember elsejével kezdődik. Amikor a paprikát kezdik savanyítani, észrevehetően megnövekszik a mézfogyasztás, és ez karácsonyig folyamatos. De lényegében egész évben kellene fogyasztani.
