Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nem féltek valóra váltani álmaikat. Tapasztalataim szerint, ha valami olyannal szerettem volna előállni, ami nem annyira hagyományos, megszokott a vidékünkön, sokszor azt kaptam válaszul, hogy erre az embereknek itt nincs pénzük.
Bálint Csaba magyarkanizsai parfümőr sutba vágott minden ilyen előítéletet, és megalkotta első saját parfümjeit, majd a következőket. Létrehozta a Parfums Balint márkát, és ma már nemcsak Vajdaságban, hanem határon túl is ismerik az általa megalkotott illatokat. Szenvedélye és kitartása nem csupán a parfümök terén teljesedik ki, a konyhában is helytáll, hiszen, ahogyan ő mondta, a gasztronómia is olyan, mint a parfümkészítés.
Egy korábbi interjúban elárultad, hogy nagyrészt autodidakta módon, vagyis saját magad sajátítottad el a parfümkészítés fortélyait. Mégis hogyan lehetséges ez?
– Nagyon hosszú időbe telik, nagyon sok türelem kell hozzá, nagyon sok elpancsolt alapanyag. Rengeteget kell ott ülni az asztalnál, csepegtetni, kutatni, olvasni, gondolkodni azon, hogy mit és hogyan kellene csinálni, emellett több ezer alapanyagot kell megismerni. Kisgyermekként két álmot dédelgettem: az egyik az autóforma-tervezés volt, a másik pedig a parfümkészítés. Ez utóbbi, valamikor a háborús évek után, egy fekete lyuknak számított, mintha nem is létezne itt nálunk. Senki nem tudta megmondani, hogy melyik úton kellene elindulni. Talán a kémia útján, de most már tudom, hogy ez egy felesleges kerülő lett volna, hiszen itt minden a szagláson múlik. 2013-ban vagy 2014-ben találkoztam Viktoria Minya nevével egy interjúban, aki épp az első fő illatát mutatta be. Ő akkor már Párizsban élt. Rákerestem a nevére, megtaláltam a webshopját, ahol rábukkantam egy intenzív parfümkészítő kurzusra. Jelentkeztem, megbeszéltük az időpontot, és áprilisban kiutaztam Franciaországba, ahol egy hetet töltöttem el. Mindennap reggeltől estig ott voltam nála, és szaglásztam, csöpögtettem, technikákat tanultam, és ami a legfontosabb volt, hogy nagyon sok alapanyaggal megismertetett.
És az autódizájn miért került háttérbe? Mi volt az, ami miatt a parfümkészítés győzött?
– Sokáig rajzolgattam az autókat, több dimenzióban, de fejlesztenem kellett volna magamat. Nyolcadikos koromban azt ajánlották, hogy iratkozzak be a gépészeti középiskolába, de az teljesen más szakirány, egészen más része az autóiparnak. Akkor még nem volt világos számomra, hogy nekem művészeti középiskolába kellett volna mennem, ahol a szabad kezes rajzolást, az árnyékolást tanulhattam volna. A négy év középiskola után Magyarországon folytattam a tanulást, vállalkozó-menedzser szakon, ezt követően pedig elindultam a parfümkészítés útján. Akkorra már úgy éreztem, hogy lecsúsztam a formatervezésről, hiszen nem volt meg hozzá az alaptudásom. Így, hogy elengedtem az egyik álmomat, eljutottam a másikhoz.
Hogy visszakanyarodjunk egy kicsit a parfümökhöz: melyek a kedvenc összetevőid? Hogyan nézne ki a te saját parfümöd?
– Igazából ez már el is készült. Már három éve hordom a saját, önmagamra kialakított parfümöt, és folyamatosan azt a bókot kapom, hogy ezt is forgalomba kellene hozni, mert annyira jó. Még küzdök azzal, hogy meggyőzzenek, de talán már ott tartok, hogy kiadom. Tudni kell, hogy minden parfüm, amit eddig kidolgoztam, mondhatni, hogy magamnak készült. Három illatsorozatom van eddig. Az egyik az a Balint-sorozat, amelyben a saját szabad kreációim vannak. Itt az összes illatot úgy készítettem, hogy szívesen hordanám, de vannak más irányvonalak is. Azonban ez, amit csak magamnak készítettem, tényleg engem tükröz. Édeskés, picit füstös, picit fanyar gyümölcsillat. Ananászt illesztettem bele, de annak is a csípős zöld héját, és nem a cukros, nektáros, ragacsos részét.
Az életed 0–24-ben a parfümkészítésről szól?
– Igen, körülbelül. Ha megkérdezik, hogy mi a hobbim, akkor azt válaszolom, hogy a munkám, és ha arra kíváncsiak, hogy mit csinálok szabadidőmben, azt válaszolom, hogy parfümöt. Néha főzök, és ebben határozott tudok lenni, hiszen hasonló vonásokkal rendelkezik, mint a parfümkészítés.
És mekkora szerepet játszik az életedben a gasztronómia?
– Van egy olyan oldalam, hogy amibe beleszeretek, azt a legutolsó bugyráig ki akarom kutatni. Ilyen volt a parfümkészítés is, de most a kávé is. Jelenleg is hét-nyolc különböző fajta kávé van otthon, tizenkét befőttesüvegben, és ezeket keverem össze, mérem az arányokat. Ha kell, ötször átdarálok egyet, hogy minél jobb legyen. Emellett a francia és az ázsiai konyhát szeretem a legjobban, de utóbbit találom a legizgalmasabbnak.
És miért?
– Más, mint amiben mi felnőttünk. Annyival máshogy készíted el, szeled össze az alapanyagokat, gyors a pirítás, sütés, hogy megmaradjon a zöldségek ropogóssága, állaga, színe, hogy mindent megőrizzenek, és végül a tányérban ott legyen a harmónia. Ez nagyon hasonlít a parfümkészítéshez. A francia konyhát a kifinomultságáért szeretem. Nálunk a vasárnapi ebéd mindig emelkedett légkörben zajlik. A franciáknál minden nap ilyen.
Akkor te a konyhádban nem is igazán készül hagyományos étel?
– De. Krumplis tészta. Ez az egyik kedvencem a vajdasági konyhában.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Bálint Csaba
