Szeptember 23-ától kezdve újra robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Nyugat-Bácska egy teljesen más világ. Mindig különleges érzéssel tölt el, ha arra visz az utam, és minden egyes ott élő vendégemtől megkérdezem, hogy mire a legbüszkébb. Általában egyöntetű válaszokat kapok: a hagyományunk az, amit kiemelnek minden alkalommal. Nincs ezzel másként Bóka Olivér sem, akit bár sokszor elsodort az élet szeretett szülőfalujától, Gombostól, mégis ide tér vissza megnyugodni. 2021. óta a VaMaDisz elnöke, de soha nem volt kérdés számára, hogy az egyetemi évei alatt is közösséget érintő tevékenységet szeretne folytatni.
– Még mielőtt elkezdtem volna az egyetemet, már akkor tudtam a VaMaDisz létezéséről, hiszen a felsőoktatási körútjukon ellátogattak hozzánk is, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumba. Korábban mindig is valamilyen civil szervezetnek a tagja voltam Gomboson, így nem volt kérdés számomra, hogy az egyetemi évek ideje alatt is foglalkozni fogok valamilyen közösséget érintő tevékenységgel. Így, amikor októberben elkezdődött az első évfolyam, én már a hónap végén ott voltam a VaMaDisz irodájában, és ittam az emberek szavait.
Hozzájárult ez a továbbtanulási döntésedhez?
– Számomra nem is volt kérdés, hogy itthon tanulok tovább, hogy az itteni közösséget támogassam. Nekem fontos Vajdaság, bármely részéről is legyen szó, de főleg a saját környékem. Soha nem játszott szerepet Magyarország.
Miért szereted ennyire a nyugat-bácskai részt és főleg Gombost?
– Ugyanolyan vagyok, mint bármelyik nyugat-bácskai. Nagyon szeretjük a környékünket, iszonyat nagy lokálpatrióták vagyunk, bár lehet picikét zárkózottabbak, mint mások, viszont nagyon büszkék vagyunk magunkra. Nagyon jól megtaláljuk a hangot egymás között, a többi nyugat-bácskai településsel. Nem is ismerek igazából olyat, aki ne lenne szerelmes a saját falujába.
Mi Gombos különlegessége?
– Nehéz ezt röviden elmondani, de mindenképpen kiemelném, hogy a hagyományaink és a múltunk számunkra nagyon fontos, és ezt kötelességünk ápolni. Így is nevelkedtünk. Itt Gomboson, de a többi nyugat-bácskai településen sem volt sok lehetőség sportolni, vagy más hobbit űzni. Így mindenki vagy néptáncolt, vagy tűzoltó volt. Mivel ezek a civil szervezetek alakítják falunk kulturális életét, ezért mindenki részt vett valamilyen tevékenységben, szervezésben, legyen az falunap vagy bál. Ekképp indult nálam is. Beleszerettem abba, hogy valami olyan szolgáltatást nyújtunk, ami jó a közösségnek.
Újvidéken tanulsz, Gomboson élsz. Pró és kontra érvek a nagyvárosi lét és a falusi élet között.
– Elég jól megtaláltam az egyensúlyt e kettő között. A hét elején Újvidéken vagyok, csütörtökön és pénteken pedig itthon az iskolában tanítok. Korábban is mindig hazajöttem hétvégére. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor maradtam a székvárosban. Csak nagyon lényeges, főleg vamadiszes dolgok miatt. Amikor elegem van a nagyvárosi létből, a nyüzsgésből, akkor hazajövök, és itthon élem a csendes, falusi életem: kimegyek a Dunára, a természetbe, megnyugszom. Ha pedig elegem lesz ebből a hatalmas nagy csöndességből, hogy nem igazán történik semmi, akkor meg visszamegyek Újvidékre. Ambivalens számomra mindkettő, nem is szeretem, de nem is utálom egyiket sem. Meg kell találni a természetes egyensúlyt.
El tudnád képzelni, hogy Újvidéken élj huzamosabb ideig?
– Nem. Mindenféleképpen olyan helyen kellene élnem, ami közel van a városhoz, hogyha bármi kell, ha bármit megkíván az ember, vagy szórakozni szeretne, színházba járni, elvinni a gyerekeket valahová, akkor könnyen megközelíthető legyen.
Mint említetted, Gomboson tanítasz. Pontosan milyen tantárgyat?
– Magyar nyelvet tanítok a nemzeti kultúra elemeivel. Ez egy választható tantárgy, leíró osztályzattal osztályozzák. Nálunk főleg romák járnak erre az órára, akik szeretnének egy bizonyos szinten megtanulni magyarul. Igazából nehéz feladat, sok improvizációból áll. Tanterv, óravázlatok, könyvek nem igazán vannak erre az órára, ha meg vannak is alkalmas könyvek, azok felnőtteknek szólnak, nem a gyerekeknek. Úgyhogy magát az anyagot a tanár készíti el, akár az internetről, akár a kollégákkal egyeztetve. Én is ugyanígy csinálom. Próbáltam valamilyen tantervet összehozni, hogy mindenféleképpen egy gyakorlatias tudást adjak át a gyerekeknek, élethelyzeteket, olyan alapdolgokat, amik megfelelnek egy A2-es szintű nyelvtudáshoz, de ha valaki nagyon sokat törődik vele, és nagyon meg szeretne tanulni, akkor elsőtől a nyolcadik osztályig egy erős B1-es vagy egy gyengébb B2-es szintet biztosan el tud érni. Ez rajtuk múlik.
Akkor ez egyfajta kihívás számodra.
– Én is pontosan így fejezném ki magam. Mindenféleképpen szeretnék a jövőben tanítani, és ez egy nagyon jó lecke, nagyon jó alapot ad. Főleg azért, mert azt látjuk, hogy erre a tantárgyra egyre nagyobb szükség lesz, egyre nagyobb lesz az érdeklődés, az igény, és nagyon sok helyre kerestek már ilyen tanárt. Engem más helyre is hívtak, pl. Palánkára kerestek olyan embert, aki ezt a tantárgyat tanítaná. Szóval igény van rá, így ennek alapján kell berendezkedni és csinálni.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
