Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Tojzán Ákossal még a bácskossuthfalvi Nyári Táborokban ismerkedtem meg, ahol mint szervező volt jelen, illetve ő volt a táborok egyik játékfelelőse. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy ő lesz a Taxi következő vendége, hiszen így lehetőségem volt egy másik oldaláról megismerni, és nem csak azt a folyton bohóc énjét, amelyet minden este bemutatott az iskola színpadán a táborlakóknak. Így utazásunk során beszélgettünk a múzeumról, a családról, az óbecsei létről, de természetesen az élménypedagógiát sem hagyhattuk ki.
Milyen állandó tárlatok tekinthetők meg a múzeumban, és milyen programokat szoktatok szervezni?
– Az Óbecsei Városi Múzeum helyi jellegű, komplex típusú múzeum. Ez azt jelenti, hogy különböző osztályok vannak, s ezekben mindenféle helyi jellegű dolgot gyűjtünk és őrzünk. Jelenleg négy működő osztálya van az intézménynek: régészeti, történelmi, művészettörténeti és néprajzkutatói. Emellett van természettudományi is, illetve egy biológiaira is szükségünk lenne. Olyan gyűjteményünk is van, amely osztály nélküli. Ilyen például a numizmatikai, ami a régi pénzérméket foglalja magába. Jelenleg a régészünk hatáskörébe tartozik, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ő egyben kiváló szakembere is ennek a témának. Az az álmunk, hogy egyszer legyen egy állandó tárlatunk, ami bemutatja Óbecsét és környékét, történelmileg, az első embertől indulva, akik megjelentek ezen a területen, egészen a napjainkig. Azonban az épületünk annyira lerombolódott, hogy jelenleg nem tudunk helyet biztosítani ennek. Nagy gondjaink vannak a tetőszerkezettel és a mennyezettel a nagyteremnél. Emiatt egy 80-90 négyzetméteres galériát alakítgatunk át folyamatosan, az adott igényeknek megfelelően. Itt készítünk ideiglenes kiállításokat a saját anyagainkból. Kreatív kis múzeum vagyunk, kevés emberrel, de csaknem 18 ezer tárggyal. Ezért hosszabb távú terveink között szerepel az is, hogy bővítsük a kádert, és 13-an legyünk a hatékonyabb munka érdekében.
A világon a nagy múzeumok vonzzák a turistákat a híres látványosságaik miatt. Múzeumigazgatóként hogyan látod a vajdasági múzeumok helyzetét?
– Ez a kérdés akár egész Szerbiára kibővíthető. Mona Lisánk ugyan nincs, de itt is kincsekre lelhetünk bármelyik vajdasági múzeumban. Ezek a saját Mona Lisáink, amiket ugyanúgy őriznünk kell. A mi múzeumunkban megtalálható akár Uroš Predić festménye is, aki helyileg is fontos volt, hiszen az ő nevéhez köthető az óbecsei ortodox templom ikonosztáza, de a Fantast kastélyban is láthatók a művei. A múzeumok államilag, illetve önkormányzatilag támogatott intézmények, és ami leginkább érint bennünket, az a gazdaság. Ebből kifolyólag a fenntarthatóságunkra nincs olyan mértékben hatással a látogatottság. Nyilván könnyebben fogok tudni küzdeni, illetve vitatkozni azon, hogy mennyi pénz kell a múzeumnak, ha azt mondhatnám, hogy az idén nem ötezren jöttek el, hanem tízezren. Az Óbecsei Városi Múzeumot is az önkormányzat tartja fenn, és relatíve jó alapbüdzsével rendelkezünk. Azzal küzdünk, amivel a többi múzeum is: ezek a büdzsék addig nyúlnak, ameddig az állandó költségek is. Az önkormányzat biztosítja a fizetéseket, a rendezvényeink esetében és a konzerváció, valamint más szakmai dolgoknál azonban kell húznunk azt a bizonyos nadrágszíjat. A jelenlegi gazdasági helyzet nem engedi, hogy annyi pénz kerüljön a múzeumhoz, amennyivel hatékonyan tudnánk dolgozni. A minap is felmerült, hogy ott van a gyűjteményünkben egy honfoglalás kori csontváz, jó lenne kiállítani, emellett milyen jó lenne elkészíteni a 3D bemutatását is a fejnek, amolyan viaszfigura-szerűen, hogy lássák, hogyan is nézett ki egykor ez az ember. Azonban ez félmillió forinttól indul, és csupán egy tárgynak a replikációja.
Élménypedagógus is vagy, tréningeket is tartasz. Nekem szerencsém volt megtapasztalni, hogy milyen is egy ilyen foglalkozás, de annak, aki nem ismeri, mutassuk be egy kicsit ezt a fogalmat, hogy élménypedagógia.
– Ez egy Nyugatról érkező módszer, ami alkalmazható iskolai körülmények között, de azon kívül is, mint pl. táborokban. Ha röviden akarom megfogalmazni, hogy mi is ez pontosan, akkor azt kell mondanom, hogy oktatási-nevelési módszer, amelynek alapötlete, hogy a gyerekeknek a szárazabb, frontális módszerek helyett élményalapú oktatást, illetve nevelést biztosítsunk azáltal, hogy olyan szituációkat szimulálunk, amelyekben megélhetik, illetve használhatják azt a tudást, amire egyébként is szükségük van. A játék, a foglalkozás alatt szerzett tapasztalat így jobban megragad bennük, hiszen az, amit élményszinten megéltünk, felhasználtunk, volt vele sikerélményünk, jobban megmarad. Én a Katalizátor Pedagógusképző Központnak szoktam segíteni. Együtt dolgozunk, illetve az általuk szervezett képzésekre szoktam trénerként elmenni.
Ha jól tudom, a feleséged budapesti származású, mégis Óbecsén telepedtetek le. Hogy jött ez? Egyáltalán opció volt, hogy Pesten éljetek?
– Az volt alapvető elképzelés a feleségemmel, amikor összeházasodtunk, hogy néhány év múlva Budapestre költözünk, de Szerbiában kezdjük meg a közös életet, mert nekem volt állandó munkahelyem, ő pedig tudott otthonról dolgozni. Én óbecsei származású vagyok, ezért itt telepedtünk le, majd megszülettek a gyerekek. Ahogyan közeledett a költözés időpontja, úgy egyre inkább jobbnak láttuk itt maradni. Emellett a kisvárosi élet sokkal jobb a gyereknevelés szempontjából is. Most már itthonra tervezünk, hosszú távra is.
A feleségednek sikerült megszokni az itteni létet?
– Nagy Szívek szállodája-rajongó, és mindig azt mondta, hogy Óbecse egy kicsit olyan, mint Stars Hollow (a sorozatbeli városka neve – szerz. megj.). Mindig volt egy képe arról, hogy milyen lehet a kisvárosi lét, és ebből sok mindent megtalált Óbecsén. Ami a legnagyobb nehézség számára, az a szerb nyelv elsajátítása. Kerestünk kurzusokat, de egy sem volt megfelelő, hiszen mindegyik már egy alapszintű tudásra épít, az én feleségemnek azonban teljesen a nulláról kellett elkezdenie a nyelvtanulást. Ő folyamatosan attól félt, nehogy azt gondolják, hogy nem akart megtanulni szerbül, és emiatt rossz szemmel néznének rá. Szerencsére most már elértünk oda, hogy feltalálja magát.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Ezúttal Tojzán Ákos volt a Taxi vendége
