Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Három évvel ezelőtt egy hajszálon múlott az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola sorsa. Az egyre fogyatkozó diákszám miatt a bezárását fontolgatták. Végül azonban a polgárok összefogásának is köszönhetően folytatja a működését, és felfelé ívelő tendenciát mutat: az osztályok bezárása helyett osztályokat nyitnak. Az intézményt 2020 márciusa óta Potrebić Tőzsér Gabriella vezeti, aki elmondta, hogy nemcsak helyi gyerekek járnak ide, hanem Adáról is érkeznek diákok. Vele beszélgettünk az iskolába bevezetett újdonságokról, az iskolanépszerűsítő programjukról, a gyerekekről és a hivatásról.
Hogyan alakult az iskola sorsa?
– 2020-ban, pontosan két nappal a Covid-vírushelyzet előtt kerültem az iskola élére, szóval érdekes volt a kezdet. Elmondhatom, hogy minden évben sikerül megduplázni a beiratkozó elsősök számát, mindezért nagyon sokat dolgozott mindenki. 2020 óta két-két első tagozatot nyitottunk, Dreán plusz egyet. Tervezzük a következőket is, úgyhogy csakis jó irányba haladunk. Nagyon sok ötletnek és újításnak adtunk otthont.
Szót ejthetünk ezekről az újításokról?
– Természetesen. Az iskola egyváltásos oktatás keretében működik, tehát a diákok csak délelőtt járnak iskolába. Mivel az egyváltásos módszerben választható az irány, mi a tehetségek felfedezését és gondozását választottuk a foglalkozás alapelvévé. Ennek értelmében a tanítási órák után szaktanárok foglalkoznak a gyerekekkel, már első osztálytól kezdve. Az alsó tagozatokon a csoportok érdeklődésszerűen alakulnak ki, tehát 10-15 gyerekkel dolgoznak a tanárok, felső tagozatokon pedig egy vagy két diákkal foglalkoznak. Sok versenyen megmérettették már magukat a tanulóink, és szép eredményeket értek el. Mindemellett 2020-ban létrehoztunk egy diákszövetkezetet, ami ritkaságnak számít, de jövőbe mutató gondolat. Ez magáncégként működik, külön számlával, igazgatóval, vezetőségi tagokkal, és a tagok lehetnek diákok, szülők, a gazdaságban jeleskedő személyek, akik adományokkal tudják támogatni vagy ötletekkel. Ennek keretében diáknyomdát is nyitottunk, ez az alapfoglalkozásunk, ahol a tanulóink a nyomda előkészítésében segédkeznek. Itt a gyerekek készíthetnek személyes ajándékot a barátaiknak, szüleiknek vagy bárkinek. Pólókra, bögrékre, alátétekre, kirakóra, de táskára is tudunk nyomtatni. Emellett a diákszövetkezetnek szakkörei is vannak, ugyanis az iskola vezérelve az, hogy a tradícióra épülünk, de a jövőbe mutatunk. Így a hagyománynak része pl. az, hogy megismerik a természetet, ezért van a PefiGarden szakkörünk, ahol a zentai kertészekkel karöltve iskolakertet, magaságyásokat, fűszernövényeket, teanövényeket termesztenek a gyerekek. Van a PefiArt, amely művészeti szakkör: nyomda-előkészítéssel, grafikai résszel foglalkozik. A PefiRobotika vagy PefiIT már első osztálytól foglalkozik a gyerekekkel, képszerkesztést, gyorsgépelést tanulhatnak, emellett mikrobiteket programoznak, valamint legórobotokat raknak össze. Az elmúlt iskolaévben világversenyen is voltak a diákjaink Magyarországon, és az idén is lázasan készülünk erre.
Említette, hogy folyamatosan nyílnak az új osztályok. Mit lehet tudni a 2023/2024-es tanévről? Hány elsőst várnak?
– Pontos számot sajnos nem tudunk, hiszen még nincs iratkozás, de az iskolánk abban is jeleskedik, hogy beszoktató, beiskoláztató programja is van. Ez azt jelenti, hogy októberben már vendégül látjuk az óvodásokat és a szüleiket. Itt sulibemutatóval, sulira hangoló programokkal készülünk, amelyek során megismerkedhetnek a jövendőbeli elsős tanítókkal, barátokkal, és az iskolában zajló munkával. Nagyon jó visszahallani, hogy már az első foglalkozás után a gyerekek azt mondják, hogy holnap találkozunk. Tehát jól érezték magukat. A mostani érdeklődésből már tudjuk, hogy két osztályt fogunk nyitni a következő iskolaévben is.
Nemrég kezdődött meg a második félév. Mint iskolaigazgató, ki tud kapcsolódni ezekben a szünetekben, vagy valamilyen szinten mindig az iskola körül forognak a gondolatai?
– Szerintem e kettő között. Tulajdonképpen, aki a munkáját hivatásként éli meg, és a pedagógusok általában igen, az tudja, hogy a téli szünet nem a tanárok számára szünet, hanem a diákoknak, ugyanúgy a nyári is. Valamiféleképpen a kerekek mozognak az ember fejében, és tervez, ötletel, de nyugodtabban gondol egy-egy projektumra.
Ön hivatásként éli meg az igazgatói tisztséget?
– Másként nem is lehet. Őszintén, nem vágytam, soha nem is terveztem ezt. Nagyon jól éreztem magam a tanteremben, a gyerekeket imádtam, és a rám háruló feladatoktól sem ijedtem meg. Felkérésre és családi rábeszélésre döntöttem úgy, hogy váltok, és őszintén mondom, hogy nem bántam meg, hiszen ez az első szerelmem, vagyis az én első iskolám, itt kezdtem az első osztályt. Valahogy a munkaéveim vége felé erre kanyarodott az utam. Ez sem véletlen talán.
Ahogyan már Ön is említette, az osztályteremből került az igazgatói székbe, osztálytanító volt. Véleménye szerint mi a legfőbb szerepe ma egy tanítónak?
– Emberré nevelni a gyerekeket. Lehet, ezek frázisok, de nekem mindig az volt a legfontosabb, hogy minden gyerek maradjon meg a saját identitásában, emellett arra törekedtem, hogy kihozzam belőlük a kreativitást, hiszen ezt nem csak a képzőművészetben lehet elérni, például a matematika is kreatív gondolkodást igényel. Az élet is egy kreatív útmutatás. Nem szeretem a sablonokat, nem szeretem az egyszerűséget, én így élem az életem is. A gyerekeknek is ezt kell megmutatni példaként. Meg kell maradni önmagunknak, és akkor ők is ezt látják. Ez a legfontosabb.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Potrebić Tőzsér Gabriella a Taxi vendége
