Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
A topolyai Művelődési Ház tevékenysége igen szerteágazó: ott van a színházterem és a moziterem, ahol különféle rendezvényeket tartanak, emellett a tájház, a bognár-kovács műhely, és Topolyai-tó partján lévő művésztelep. Fejlődésüket a Covid sem tudta megállítani, hiszen, a lehetőségeket kihasználva egy levendulást létesítettek a művésztelep környékén, amely további számos lehetőséget biztosít a Művelődési Ház dolgozóinak és az arra járóknak. Ezekről beszélgettünk Csípe Tímeával, az intézmény igazgatójával az első igazi hóesésben, akivel utunk során egy kis álmodozásra is jutott időnk, emellett azt is elárulta, hogy mi jelenti számára a kikapcsolódást.
A Művelődési Házhoz tartozó elemek, mint a tájház vagy a bognár-kovács műhely mennyire népszerűek a látogatók körében?
– Több mint egy évtized alatt kialakítottunk egy rendszert, amely főleg a tájházat érinti. Ez egy nyitott épület, rengeteg lehetőség rejlik benne, és rendezvényeket is szervezhetünk itt. Vannak meghatározott programjaink, amelyek most már szorosan kötődnek a tájházhoz, és itt a hagyományokhoz kötődő dátumokra gondolok. A programjainkat valamikor április 24-e körül kezdjük, a Szent György-napi évadnyitóval, és egészen késő őszig tartanak. Tavaly Márton-nappal zártunk, libalakomát rendeztünk. Nagyon szeretik az általános iskolások és az ovisok is ezeket a rendezvényeket. Fontosnak tartjuk, hogy már kiskoruktól kezdve részt vegyenek bennük, hiszen egyrészt sokat tanulhatnak, másrészt a tájház remek lehetőség arra, hogy mindezt be is mutassuk. Hiszen hiába beszélünk valamiről, ha nem tudjuk megmutatni, például a kukoricanap kapcsán megnézhetik a szárvágót, és a kézi morzsolásnak a fortélyát is elleshetik. Mindemellett újranyitása óta a tájház szorosan együttműködik a környékbeli kézműves asszonyokkal, akik tovább tudják adni mindazt, amit egykor megtanultak. Hogy a kérdésre is válaszoljak, a látogatók egy része innen kerül ki, az eseményekről, valamint a Határtalanul! program során is szerveznek kirándulásokat ide. A bognár-kovács műhely egy kicsit más, ott nincs lehetőség rendezvény szervezésére, de páratlan tárgyi emlék és kiállítás található benne, például a topolyai kocsi is megtekinthető. Most az épület felújítása a fő prioritás. Egyelőre látogatható, és ha minden igaz, a közeljövőben elkezdődik egy komoly munka, és akkor kénytelenek leszünk szüneteltetni a látogatást.
Álmodozzunk egy kicsit! Ha a Művelődési Háznak most felajánlanának egy nagyobb összeget, amit bármilyen rendezvényre elkölthet, mi lenne az?
– Nagyon sok rendezvényünk van, és úgy érzem, hogy lassan a régi álmok is meghallgatásra találnak. Igazából nem panaszkodom. Próbálom mindig a meglévőből kihozni a maximumot. Már ismerjük a közönség ízlését. Szereti a könnyed kikapcsolódást, a zenés színházi előadásokat. Emellett a községgel is nagyon jó a kapcsoltunk. Ha viszont álmodozunk, és ha lehetek nagyon személyes, akkor szeretném, ha a közeljövőben lenne egy Bagossy- vagy Quimby-koncert nálunk, emellett valamelyik budapesti színház repertoárjából elhoznék egy musicalt vagy operettet is.
Szappankészítéssel is foglalkozol. Ahogyan te fogalmazol, ez az idegcsillapítód. Ekkora megnyugvást jelent számodra a kézműveskedés?
– Igen, és soha nem gondoltam volna. Amikor 2020-ban rányomta bélyegét az életünkre a koronavírus, és rendezvények nélkül maradtunk, nem igazán tudtunk mihez kezdeni. A Topolyai-tó partján fekvő művésztelep egy gyönyörűen felújított épület, de egy hatalmas, gondozatlan terület övezte, szép magyarul, egy burgying. A Művelődési Ház munkaközössége ezt kezdte 2020 áprilisában önerőből rendezgetni. Ezt követően létesítettünk ott egy levendulást. Az első 2500 tő virágot 2020 szeptemberében ültettük el, majd 2021-ben újabb 1500 tövet ültettünk. Én egyébként biológus a végzettségem, úgyhogy ez a levendulás hozzájárul ahhoz, hogy ne csak lélekben, de fizikailag is egy kicsit biológus legyek. Ezt követően kezdtem el kutatni, videókat nézni a szappankészítésről. Ehhez az is hozzájárult, hogy az idősebb fiamnak extra érzékeny a bőre, mindent kipróbáltunk már, de hiába. Hatalmas kreativitás rejlik a szappankészítésben. Izgalmas, hogy az utolsó pillanatig nem tudom, hogy mi rejlik a tömbben, és mint egy kislány, úgy figyelgetem a szilárdulás ideje alatt a szappant. Ez az, ami kiteljesít.
A másik szenvedélyed az utazás. Hova sikerült eddig eljutnod?
– A szappankészítés mellett ez a másik, ami meghatározza az utóbbi éveimet. A koronavírus ideje alatt már befizetett nyaralásunk volt, amikor kiderült, hogy nem utazhatunk. Azonban én úgy érzem, hogy ha két-három havonta nem hagyom el Topolyát, akkor megbolondulok. Viszont ez fordított esetben is így van: azt szoktam mondani, hogy ha tíz napig nem látom a topolyai templomtornyot, akkor is. Ekkor kezdtem el keresgélni, hogy mi az, ami itt a környéken megvalósítható. Szégyen ide vagy oda, de évek kellettek ahhoz, hogy rájöjjek, Vajdaság mennyire gazdag és szép. Régóta érdekelnek a romos kastélyok és az ott élt családokhoz kapcsolódó történetek. Az interneten találtam egy térképet, kinyomtattam, és azon elkezdtem jelölgetni, hogy hol jártam már. Mondhatom, hogy már csak Újvidéken van három vagy négy olyan kastély, amiket még nem látogattam meg.
A következő úti cél?
– Ahogy befejeztem Vajdaságot, kezdem Szerbiát és a hegyeket. Voltam már Rtanjon, most pedig Suva Planina a következő célállomás, de Loznicát is nézegettem. Azok a helyek érdekelnek, ahol van természeti, de műemlékvédelmi látnivaló is.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Csípe Tímea
