Ismét gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgető műsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, olyan személyek is azonban az anyósülésre ülnek, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát végeznek. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.
A harmadik évad első utasa Miklós Miklós volt, aki szeptember 11-én, Zenta városnapja alkalmából megtartott községi képviselő-testületi díszülésen átvehette a fiatal tehetségeknek járó Juventus Pro Urbe díjat. Az ifjú zenész családjában nem ismeretlen a népzene, több generációra nyúlik vissza, hiszen nagyapja is művelte, a nagymamája és az édesapja pedig a mai napig aktívan zenélnek, igaz, mindketten más stílusban. Miklós, bár egy kis ráhatással, de a hegedülésben találta meg önmagát, sokáig azonban érlelődött benne, hogy mégis melyik irányba induljon el, hiszen a zeneiskolában a klasszikus vonal felé terelik a növendékeket, az ő szíve a népzene irányába húzott. Ma már mindkettőt egyformán kedveli. Ahogyan elmondta, igyekszik mindenben megtalálni az arany középutat. Ezt a felfogást a barátaival alkotott együttes is hűen követi, hiszen a Szomszéd Fiúk Zenekar repertoárja igen színes. Még a díjátadót követő délután elvittem egy rövid utazásra, így friss élményként tudott beszélni az aznap délelőtt átélt eseményekről, emellett a mulatós zene helyzetéről is megosztotta gondolatait.
– Nagyon meglepődtem azon, hogy engem választottak a Juventus Pro Urbe díj várományosának. Bár zajlottak a háttérben az események, a végső döntést az újságból tudtam meg. Hallottam már korábban is erről az elismerésről, meg ismertem is olyanokat, akik kiérdemelték, de, hogy pont én kapjam meg? Erre nem számítottam, és nagyon megilletődtem. A díjátadó igazán szép volt, és izgalmas is, szigorú protokoll alapján történt. Természetesen egyfajta motivációt is adott nekem, hogy folytassam azt, amit elkezdtem, és még magasabb szintre emeljem a zenét, nemcsak önállóan, hanem az együttessel is.
Mégis, honnan és hogyan indult nálad a zene szeretete?
– A felmenőim között többen is zenészek. A nagytatám is az volt, apukám és a nagymamám is foglalkozik zenével, így elég kicsi volt arra az esély, hogy én ne műveljem. Tőlük ered a népzene iránti szeretetem, de leginkább a mamámtól, hiszen ő foglalkozik ezzel, apukámon keresztül más stílusokat kedveltem meg. Az első hegedűmet 2008 karácsonyán kaptam megboldogult nagybácsimtól, és ez volt az a pont, amikor a hangszert is kiválasztottam. Mindvégig tudtam, hogy zenész szeretnék lenni, de a hangszerrel kapcsolatban nem tudtam dönteni.
Terelgetni kellett erre az útra vagy teljesen a saját döntésed volt?
– Hogy zenélni fogok, a saját döntésem, a hangszer volt a bizonytalan. A zeneiskolás évek nem voltak annyira egyszerűek, hiszen abban az időben nem kedveltem annyira a klasszikus zenét, manapság viszont azt is játszom. A szülői motivációra nagy szükségem volt, hogy ez így alakuljon.
Tornyoson milyen lehetőségeid voltak arra, hogy meg tudd valósítani a zene iránti szereteted?
– Ez egy kis falu, és azt gondolhatná az ember, hogy nincs sok lehetőség, vannak azonban olyan barátaim, akik szintén foglalkoznak zenével. Már kicsi korunk óta jóban vagyunk, sőt, szomszédok is. Egy nap arra gondoltunk, hogy jó lenne alapítani egy zenekart, és ez meg is valósult. Így jött létre a Szomszéd Fiúk Zenekar, amelyet folyamatosan fejlesztünk és működünk a mai napig.
Milyen találó név! Bemutatnád az együttest?
– Hattagúak vagyunk: Fábián Bálint, ő billentyűkön játszik, valamint fúvósokon, Gajdos Richárd is billentyűs és az egyik énekes, Kávai Lénárd a gitárosunk, illetve ő is énekel. Van egy énekesnőnk is, vele nyilván olyan számokat játszunk, amiket eredetileg nők énekelnek, Gajdos Balázs pedig a dobosunk. Jómagam hegedűn, basszusgitáron játszom, és énekelek. Elejében hárman voltunk, ez a hatos létszám csaknem egyéves, hiszen ahogyan nőttek az igényeink a választott dalokra vonatkozólag, úgy bővítettünk, ezáltal még színesebbé, teltebbé tudjuk tenni a repertoárt. Ha valaki mostanában megkérdezi, hogy mit játszunk, akkor azt válaszoljuk, hogy mindent, hiszen a legmodernebb slágerektől kezdve a mulatósig és a retro pop rockig minden megtalálható a kínálatunkban. Emellett több nyelven is játszunk, magyarul, szerbül, angolul. Nem igazán lehet a zenekart beskatulyázni egy stílusba. Mostanában kicsit hajlunk arra is, hogy legyenek saját számaink is. A háttérben már folyamatban vannak a munkálatok, később pedig meglátjuk, hogy megvalósul-e.
Mi az, amit a legjobban szeretnek tőletek hallani?
– Ez jó kérdés. Mostanában próbálunk egy új vonalat megfogni, és a fiatalok körében népszerű előadók zeneszámait is belevinni a repertoárba. Azt hittük, hogy ez egy nagy dolog lesz, azt vettük azonban észre, hogy itt a mi térségünkben, és most Vajdaságról beszélek, jobban kedvelik a hagyományos stílust, tehát a mulatóst. Még a fiatalok esetében is ezt érezzük, hogy inkább a mulatóst kedvelik, így ezt helyezzük előtérbe, egy-két táncdallal megfűszerezve, illetve bulizós, popos zeneszámokkal megtűzdelve.
Véleményed szerint miért ennyire nyitottak a fiatalok a mulatós zenére?
– A zenekar megalakulásakor azt hittük mi is, hogy egy süllyedő hajóra szállunk fel, viszont pár bulit követően, ahol többségében fiatalok voltak, azt vettük észre, hogy nagyon szeretik a zenénket. Egy fajta katarzisélményt okoz nekik. Szerintem ebben benne van, hogy ez a mi, vajdasági lakodalmas zenénk, hiszen Magyarországon ez más irányba fejlődött. Valami ilyesmi állhat a háttérben.
Az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán tanulsz. El tudod képzelni, hogy a jövőben ez a szakma, amit tanulsz, a háttérbe szorul, és csak a zenével foglalkozol majd vagy próbálod megtalálni az arany középutat a szakma és a zenélés között?
– Mostanában sokat gondolkodom ezen, hogy ez hogyan alakul majd a jövőben. Számomra most az a legfontosabb, hogy időre befejezzem a tanulmányaim, így a hétköznapokat az egyetem, a hétvégéimet a zene teszi ki. Nehéz, viszont nagyon igyekszem, hogy mindenre fordítsak elég időt. Szerintem mindennek a titka az, hogy jó időbeosztása legyen az embernek. Úgy veszem észre, hogy sikerült, és mindkettőre jut elég időm. Próbálom megtalálni az arany középutat.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
