Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgető műsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, de olyan személyek is az anyósülésre ülnek, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát hajtanak végre. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a Youtube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.
Szuzinak egyértelmű a hivatása, hiszen már kislányként is a műsorvezetői szerepet öltötte magára. Álomból valóság, mondhatjuk akár ezt is. Utunk során erről is beszélgettünk, de az is szóba került, hogy számára mit jelent a műsorvezetés és, hogy mit gondol, milyen egy jó főszerkesztő.
Tanítói végzettséged van, mégis az újságírás mellett döntöttél. Miért?
– Ha őszinte akarok lenni, akkor azt hiszem, hogy az élet hozta így, és nem is az, hogy mi vonzott jobban. A lehetőség volt az, ami az újságírás felé irányított. Amikor még egyetemre jártam, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra, már akkor párhuzamosan bejártam a Szabadkai Rádióba is külső munkatársként és dolgoztam. Ez annyira jól működött, és annyira szívélyesen fogadott ott a magyar nyelvű szerkesztőség, hogy abszolút megtaláltam ott a helyemet, jól feltaláltam magamat és ott marasztaltak. Igaz, hogy még a rádiózás előtt volt egy hónapnyi lehetőségem arra, hogy a Hajdújáráshoz tartozó Noszán tanítsak, és kipróbálhattam azt is, de az csak egy helyettesítés volt. Lehet, hogy ha az tovább tartott volna, akkor az lenne most a munkám, hogy tanítok, és akkor ott ragadok, de nem így alakult. Utána jött a rádió, és azóta pedig kitölti az életemet.
Ha most úgy adódna, hogy kapnál egy tanítói lehetőséget, belevágnál?
– Nem tartok semmit sem kizártnak, és mindig az a hitvallásom, hogy soha ne mondd, hogy soha, mert nem tudod, mit hoz az élet. Nagyon nehéz lenne viszont, azt gondolom. Nagyon jó az, amikor valaki befejezi a tanulmányait, és rögtön el tud helyezkedni. Kevesen vannak így ezzel, azt hiszem. Hogyha viszont ez valakinek sikerül, akkor az jól tud működni. Rögtön azt, amit megtanult, azt a tudást, amire szert tett, azt a gyakorlatban is tudja használni és úgy foglalkozni a gyerekekkel. Minél később kerülsz vissza a tanügybe, annál nehezebb, azt hiszem. Sok minden változik ott is, már másként tanítják azt, hogy te hogyan oktasd a gyerekeket, és hogyha te ebből kimaradsz, kiesel belőle, akkor aztán már nagyon nehéz.
Főszerkesztőként mivel tudod a legjobban motiválni a veled együtt dolgozó csapatot?
– Mindig azt mondom, hogy azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozom, azok mellett szeretnék menni, nem előttük. Én abszolút a csapatmunka híve vagyok, és ezt próbálom éreztetni is a többiekkel, hogy mi egy csapat vagyunk. Egy rádió úgy tud jól működni, hogyha mindenki hozzáteszi a maga apró részletét az egészhez. Hiszem azt, hogy ez nálunk nagyon jól működik. Lehet, abból kifolyólag is, hogy tanító vagyok, tehát hogy a gyerekekkel való foglalkozás hasonló, mint ahogy a munkatársakkal is megtalálod a közös hangot. Tehát ha egy kicsit adsz nekik, ha megdicséred őket, vagy ha valamit kérnek tőled, akkor nem húzod a szádat, hogy ezt most nem lehet, meg nem kapásból vágod rá a nemet, hanem elgondolkodsz rajta, akkor legközelebb, ha én kérek cserébe valamit, akkor gond nélkül megteszik.
Amikor elvállaltad a főszerkesztői pozíciót, csak azt kérted, hogy továbbra is vezethess műsort. Mi az, ami a legjobban tetszik benne?
– Az élő műsor varázsa.
Pedig azt inkább tehernek gondolja az ember.
– Nem, nálam pont az ellenkező eset mutatkozik meg. Persze benne van a hibalehetőség, de én azt érzem, hogy itt most jól kell teljesítenem, és a tökéletességre törekszem. A Szabadkai Rádióban is voltak műsorok, de azok általában vagy túlnyomórészt felvételről mentek. Amikor a Szabadkai Magyar Rádióban elkezdtünk dolgozni, akkor rögtön mondták, hogy itt bizony élő műsorról van szó, és nem pár óra, amiről beszélünk, hanem hat óra hossza élő műsor, amikor ott kell lenni fejben, oda kell tenni magad. A másik dolog viszont, amit nagyon szeretek, az, amit kapok ettől a műsortól. Az a rengeteg ember, akit megismerek, a sok jó beszélgetés, ami már mögöttem van. Az, hogy olyan dolgokról esik szó benne, ami érdekli az embereket, és aztán kapjuk a visszajelzéseket, hogy ez milyen jó beszélgetés volt, és hogy köszönik szépen. Például a Nyárhangoló Fesztiválon ott volt a Kackiás, aki elhozta a kis hangszerét, és ott azzal muzsikált. Volt szerencsém megszólítani és beszélgetni vele, és amikor feltöltöttük a Szabadkai Magyar Rádió Facebook-oldalára ezt a beszélgetést, nagyon sokan lájkolták és hozzászóltak. Ez annyira jóleső érzés, hogy amit adunk, azért a köszönet az, ami visszaérkezik.
Fontos számodra a fejlődés? Az, hogy képezd magad, vagy épp egy-egy téma kapcsán beleásd magad teljesen?
– Ez egy másik dolog, amiért szeretem ezt csinálni, a műsorvezetést. Szerintem eléggé felkészülök, és ezt sok riportalanyomtól is megkaptam megjegyzésként, hogy szeret velem beszélgetni, mert érzi azt, hogy felkészülök a témára, hogy utánaolvasok. Mondhatjuk azt is, hogy ez is egy olyan dolog, amit kap az ember, az, hogy folyamatosan tanulsz új dolgokról. Nálunk a műsorban mindenről szó lehet: környezetvédelem, egy kis politika, oktatás, művelődés vagy akár mezőgazdaság, sport. Tehát mindenhez egy picit érteni kell, de ha nem is értünk, az se baj, mert tényleg, ha egy picit az ember utánaolvas, akkor valamilyen szinten azért csak tudja azt, hogy milyen kérdéseket tegyen fel. Nagyon gondolkodtam az utóbbi időben, hogy jó lenne megint visszaülni egy kicsit az iskolapadba, tanulni valamit. Mert az úgy hiányzik. A húgom is például gyerek és iskola mellett befejezett még egy egyetemet, és ez annyira csodálatra méltó volt számomra. De hogy őszinte legyek, úgy érzem, hogy a családtól venném el az időt azzal, hogyha most ebbe belevágnék. Biztos, hogy lesz majd olyan időszak, amikor az megfelelő idő lesz arra, hogy tanuljak, de most nem az van. Úgyhogy marad az, hogy a munkámból kifolyólag képzem magamat.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
