Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgető műsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, azonban olyan személyek is az anyósülésre ülnek, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát hajtanak végre. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a Youtube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.
A múzeumlátogatás szinte minden utazás szerves részét képezi, hiszen ezáltal megismerhetjük egy település vagy város múltját, azt, hogyan éltek itt korábban, mit hagytak a következő nemzedéknek, emellett mennyit változott azóta a világ. Lehet, hogy Vajdaságban nincsenek olyan múzeumok, ahol világhírű festményeket és tárgyakat őriznek, de ahogyan egy korábbi vendégem is fogalmazott, megvannak a mi Mona Lisáink is. Topolya is őrzi a saját kis kincseit múzeumában, emellett számos helyi művésznek is lehetőséget biztosít alkotásai bemutatására. Radaković Marina, Topolya Község Múzeumának megbízott igazgatója utazásunk során bemutatta az intézményt, valamint azt is elárulta, miért is lett ő egykoron régész, nem pedig történész.
– Topolya Község Múzeuma két szinten helyezkedik el az egykori Kray-kastélyban. Mint általában, nálunk is vannak időszakos és állandó kiállítások. Ez utóbbinak részét képezi a régészeti tárlat, valamint a topolyai művészek, Nagyapáti Kukac Péter és Ács József gyűjteménye, de itt kapott még helyet a Mara Amatőr Színtársulat kiállítása, valamint Szkenderovics Pál, Topolya egykori jeles sportolójának hagyatéka is. Az időszaki kiállításaink most igen érdekesek, és valamilyen szinten kapcsolódnak is egymáshoz: az egyik a TSC 110. jubileumáról emlékezik meg, a másikat pedig a mókának szenteltük, itt századelős játékokat, szórakozási lehetőségeket mutatunk be. A kapcsolódási pont pedig az időben van, hiszen az időszak, amit a két tárlat felölel, szinte ugyanaz.
Hogyan döntitek el, hogy milyen kiállításokat láthat a nagyérdemű?
– Ez egy igen hosszú és megfontolt folyamat, emellett függ az anyagi kerettől, a pályázatoktól. Mindent alaposan át kell gondolnunk, hogy pontosan mit is valósítunk meg. Vannak azok a tárlatok, amelyek bizonyos időpontokhoz kötődnek, mint most a TSC-kiállítás. Emellett községi múzeum lévén igyekszünk bevonni és figyelmet szentelni a közösség kulturális és etnikai különbözőségeire. November végén nyílik például a művésztelep 70 éves jubileumi kiállítása, azonban a következő évi tervben is van már egy képzőművészeti kiállítás, ahol Német Anna keramikus műveit szeretnénk bemutatni. Ez egy triológia harmadik része lenne, hiszen már két jeles topolyai művésznek az alkotásaiból állítottunk össze kiállítást, Zsáki József és Csernik Attila, így értelemszerűen Németh Annáé lenne a harmadik.
Mi lehet a legérdekesebb egy látogató számára a múzeumotokban?
– Ha az állandó tárlatra gondolunk, ott a régészet. Ez mindig vonzza az embereket, az a titokzatosság, ami körbeöleli az egészet. Ezt próbáljuk mi, régészek megfejteni, azonban soha nem tudjuk rekonstruálni a múltat, de igyekszünk. Az időszaki kiállításunknál pedig jelenleg a TSC a leglátogatottabb, hiszen a labdarúgás most igen nagy népszerűségnek örvend a városban, de a környéken is.
Mennyire „menő” manapság múzeumba járni?
– A múzeumlátogatóknak is megvan egy bizonyos köre, kik azok a személyek, akiknek igényük van úgymond a kultúrára, és betérnek hozzánk minden alkalommal, akármilyen kiállításunk is van. De vannak olyan tárlatok is, és itt most megint a focit emelem ki, amely szélesebb rétegeket vonz. A látogatóink legnagyobb részét az általános és középiskolás diákok teszik ki, hiszen az iskolában a tanítók, tanárok igyekeznek felhívni a gyerekek, fiatalok figyelmét a kultúra fontosságára, és megismertetni velük az őseink hagyatékát, ami által jobban belelátnak abba, hogyan éltek egykoron nagyapáink, nagyanyáink. Ebből is látszik, hogy a pedagógusi munkára mekkora szükség van, hiszen indirekt módon adják át a kultúra szeretetét a következő generációnak.
Te régész vagy. Hogyan lépett ez az életedbe?
– Ahogyan korábban is említettem, a titokzatosság mindig vonzza az embereket. Ez nálam sincs másként. Már kiskoromban éreztem, hogy vonz a múlt. Régi könyveket lapozgattam, a dédapám jegyzeteit nézegettem. Miért a régészet, és miért nem történelem? Engem az érdekelt, ami a földben van, ami megfogható. A történelem írásos forrásokon alapszik, szubjektív. A régészet sokkal objektívebb tudomány. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit és hogyan interpretálunk, miként dolgozzunk fel, hogyan tárjuk a nyilvánosság elé. Ezek olyan dolgok, amit mi látunk először, mi fogjuk először, és mi foglalkozunk vele. Mindegy, hogy egy aranytárgyról vagy egy kerámiáról van szó, számunkra mindkettő ugyanolyan értékes. Számunkra nem az a legnagyobb érték, ha kincset találunk, hanem az, ha feltárunk egy temetőt, ezáltal pedig megismerhetjük azt, hogy miként éltek, hogyan haltak itt korábban az emberek. Fontosnak tartom, hogy az emberek megtudják, hogy kik voltak itt előttünk, hiszen a népek jöttek-mentek, a kultúrák változtak, a háborúk kihatottak mindenre, változtatták a dolgokat. Ez a föld az ő otthonuk is volt, ahogyan most a miénk. Mindig azt mondom, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jövőnk.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
