Immár a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól ismerik a koncepciót. Akik pedig nem, azoknak gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Baráth Hajnal Anna számára önmaga bemutatása egyben visszatekintést is jelent a gyökerekre, hiszen meggyőződése, hogy az ember jellemét és útját leginkább az határozza meg, amit otthonról hoz. Hívő családban nőtt fel, amelyben a kultúra, az énekelt versek és a hagyományápolás kiemelt szerepet kapott. Ennek az örökségnek köszönhetően vált regionális rendezvényszervezővé, könyvtárossá és verséneklővé. Erről az útról beszélgettünk vele, megfűszerezve a Mécsvirág 20. jubileumának programjával.
Milyen értékeket hozol a családodból?
– Édesanyám óvónőként mindig hatalmas szeretettel foglalkozott a gyerekekkel, és nagy figyelmet fordított a népi hagyományok átadására. Hatalmas szerencsém van, mert ma már az én gyermekeimmel is ilyen odaadóan foglalkozik. Édesapám számos munkahelyen dolgozott, egyebek mellett rádiósként is tevékenykedett. Egyik kedves családi történetünk az, amikor édesanyám jelezte neki, hogy megindultak a szülési fájdalmak, ő azt felelte: „Rendben, de előbb még le kell adnom a háromórás híreket.” Így aztán a hírek után indultak csak el a kórházba.
Olyan közegben nőttem fel, amelyben a kultúra és a színház a mindennapjaim része volt. Gyerekként természetes volt számomra, hogy előadásokat nézek, és már egészen kicsi koromban ott ültem az első sorban, figyelve A holdbéli csónakost, a Kunigunda hozományát vagy éppen a Kabarét. Az értékrendemet és az életemet meghatározta az is, hogy hatéves koromtól Bodor Anikónál énekelhettem. Később a Szélrózsa leánykórus tagjaként 12 huncut lány között nőttem fel, és kamaszéveink alatt is nagyszerűen egyengette az utunkat. Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy az ő kezei között fejlődhettem, hiszen a hagyományőrzés így természetesen az életem részévé vált. Az iskolában szinte furcsa volt számomra, ha valaki nem mozgott sem a színház, sem a néphagyomány világában, mert én ebben nőttem fel – ez volt a természetes közegem már hároméves koromtól. Különleges élmény számomra, hogy a májusban 29. alkalommal megrendezésre kerülő Énekelt Versek Zentai Fesztiválján minden egyes évben ott lehettem. Először kisgyerekként, majd szervezőként váltam részévé ennek a hagyománynak. Nagy öröm, hogy olyan eseményeket vihetek tovább, amelyeket édesapám indított el. Ezek számomra nem csupán rendezvények, hanem szívügyek, hiszen belenőttem ebbe a világba, és most én is részese lehetek a hagyományok továbbadásának.
Sok színes programmal várjátok a kisgyermekeket a könyvtárba. Milyen foglalkozásokat szoktatok szervezni?
– A könyvtár kiváló befogadóközeg, és kiemelten fontos, hogy izgalmassá tegyük azt a gyerekek számára. Kopasz Ildikó kolléganőmmel éppen ezért arra törekszünk, hogy minél interaktívabb és kreatívabb foglalkozásokat kínáljunk az óvodásoknak és az iskolásoknak. Van például egy Harry Potter-tematikájú foglalkozásunk, van egy nyomozós programunk is, amely során rejtvények megfejtésével ismerkednek meg a könyvtári fogalmakkal és a Zentai Városi Könyvtárral. Emellett tartunk népmesei foglalkozásokat is, valamint Mancsnyomok a könyvtárban címmel egy különleges programot az óvodásoknak. Egy oroszlán érkezik a könyvtárba, és a gyerekek a nyomait követve újabb és újabb ismeretekkel gazdagodnak. Képzeld el, hogy ennek hatására már olyan is előfordult, hogy egy gyerek a könyvtár előtt megállva így szólt: „Anyu, ez a Zentai Városi Könyvtár, itt voltunk! Kérlek, menjünk be!” Ennél nagyobb elismerést aligha kaphatnánk. Akik ellátogatnak hozzánk, egyéves ingyenes tagságot kapnak, és tapasztalataink szerint örömmel visszatérnek, rendszeresen kölcsönöznek könyveket. Az elmúlt években a statisztikáink is kimagaslóan jók voltak, hiszen tudatosan törekszünk arra, hogy szeretettel forduljunk a gyerekek felé. Tavaly például 600 gyermek látogatta meg a könyvtárunkat.
Az idén 20 éves a Mécsvirág együttes. Mivel készültök a jeles alkalomra?
– Készültünk egy mottóval: 20 év – 20 koncert. A sorozatot márciusban kezdjük, tíz koncertet iskolákban tartunk, mivel az idén József Attila-évforduló van, így ezekre az alkalmakra kifejezetten József Attila-műsorral készülünk. A másik tíz fellépés helyszínei olyan művelődési egyesületek és színházak lesznek, amelyek mindig nagy szeretettel fogadnak bennünket, még a legnehezebb időkben is visszahívtak. Ezeken a helyeken a közönség már velünk énekli a dalainkat, ami csodálatos érzés.
A könyvtárosi munkám mellett a Mécsvirág együttes is fontos része az életemnek. A zenekar három tagból áll: Verebes Krnács Erika, Zsoldos Ervin és én. Munka után, este 6-7 órakor indulunk fellépéseinkre, és az évek alatt szinte egész Vajdaságot bejártuk már, beleértve a szórványterületeket is. Ezek a pillanatok töltenek fel bennünket, mert bár fárasztó a koncertezés, lelkileg rengeteget jelent a közönség és annak visszajelzése. Küldetésünknek érezzük, hogy közelebb hozzuk az emberekhez a költészetet. Tudjuk, hogy a Kaláka és a Misztrál együttes már utat nyitott ezen a területen, és mi is szeretnénk folytatni ezt a hagyományt. Az évek alatt olyan zenei anyagot állítottunk össze, amely felső tagozatos diákoknak is szól. A tananyag kiegészítésére válogattunk verseket, amelyek segítenek a diákoknak jobban megérteni az irodalmat. A Toldit vagy egy Radnóti-verset sokkal könnyebb megjegyezni, ha zenével kísérjük. A Mécsvirág névről is mesélnék. A nevünket Radnóti Miklós A mécsvirág kinyílik című verséből vettük, amelyet kevesen ismertek. A vers arról szól, hogy a többi virág este bezárul, a mécsvirág pedig pont akkor nyílik ki, hirdetve a fényt és az életet. Ugyanez a mi célunk is: mint a mécses lángja, szeretnénk a hallgatóság szívébe oltani a költészet, a népdal és az énekelt versek szeretetét.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
