Szeptember 23-ától kezdve újra robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Az óbecsei Jovánovity Péter életének meghatározó része a népzene. Egykoron néptáncosból lett népzenész, ma pedig már az egyik legismertebb együttes, a Fokos Zenekar nagybőgőse. Nagyon sok közös pillanat és utazás van már a hátuk mögött, hiszen nemcsak Vajdaságban és Magyarországon ismertek, hanem Európa-szerte, sőt a tengeren túl is. Mindemellett a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának alelnöke is, ahol, egyebek mellett, igyekszik a táncházmozgalom segítségére lenni. A jelentős mérföldkövekről és a magyar érdekképviseletről is beszélgettünk utunk során, de nem is tudtunk mindenről szót ejteni.
Néptáncosból népzenész. Nem lehetetlen, de mégis hogyan alakult ez az egész?
– Négyéves koromtól tizennyolc éves koromig néptáncoltam. Tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor önszerveződésből Cseszák Zsomborral és György Józseffel megalakítottuk a Csikós Zenekart. A Fokos Zenekar 2010. szeptember 1-jén jött létre: Csonka Balázs, Sterbik László, Szabó András, Szerda Balázs és jómagam alkottuk az együttest. Az első nagy bemutatkozásunk az a 2012-es Fölszállott a páva volt. Ekkor figyelt fel ránk a közvélemény, de a hazai és a magyarországi szakma, valamint a táncházmozgalom is. Ez volt az első Páva, amit megszerveztek, nem tudtuk, hogy mire számítsunk, milyen irányba fog elmenni az egész, jelentkeztünk, hiszen azt gondoltuk, hogy ebből nem lehet gond, végső esetben azt mondjuk, hogy köszönjük szépen, nem erre gondoltunk. Azonban utólag kiderült, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés. Amikor jelentkeztünk, szinte még gyerekek voltunk: a legfiatalabb tagunk, Csonka Balázs csak 15 éves volt, Szerda Balázst sem mondhattuk annyira idősnek a maga 21 évével. A bemutatkozásunk nagyon jól sikerült, hiszen a végén elnyertük a különdíjat, ennek köszönhetően a Fonó Budai Zeneházban felvehettük az első lemezünket, amelyet ki is adtak. Emellett rengeteg emberrel ismerkedtünk meg.
Ezt követően jöttek a turnék. Hogyan emlékszel vissza rájuk?
– Nagyon szép emlékeim vannak ezekről az utakról, mind az Európa-turnéról, mind az amerikairól. Amerikába már úgy mentünk ki, hogy megnyertük a Fölszállott a páva – A Döntők Döntőjét. Ha jól emlékszem, ez 2018-ban volt. Ez még nagyobb hírnevet adott, amire lehetett támaszkodni. Amit tudni kell ezekről a turnékról az az, hogy ezeket magunknak szerveztük. Európa esetében megnéztem, hogy a külföldön élők közül ki az, akit ismer a zenekar vagy akár jómagam. Volt ismeretségünk Bécsben és Londonban is, a többi elérhetőséget pedig megkaptam időközben, hiszen mindenkinek volt ismerőse valahol. Mindenkit személyesen felhívtam, felajánlottam nekik, hogy mi szeretnénk egy ilyen turnét csinálni. Ezt követően kialakítottunk egy útvonalat, így végül a két említett város mellett Prágában, Stuttgartban és Amszterdamban is bemutatkoztunk. Mindenki nagyon szívesen látott bennünket, gyönyörűen fogadtak minket. Ugyanezt tudom elmondani Amerikára is, viszont ott annyival volt nehezebb, hogy csak Bostonban volt kapcsolatunk, innen kiindulva sikerült megbeszélni a többi helyszínt: Washingtont, New Yorkot, Clevelandet, Detroitot és Chicagót. Nagyon segítőkész embereket ismerhettem meg a szervezés ideje alatt, hiszen mi megmondtuk az időpontokat és a feltételeket, ők pedig mindenben a rendelkezésünkre álltak, meghirdették a koncertet. Annyit tudni kell, hogy mielőtt az egész zenekar kiutazott volna, két évvel azelőtt háromtagú zenekarként már volt lehetőségünk Amerikában fellépni. Akkor azt mondtuk, hogy ezt azért vállaljuk el, hogy később mind az öten kimehessünk, és nyilván senkinek sem volt ez a legkellemesebb, hogy így csonka zenekarként utaztunk ki, de az élet végül úgy hozta, hogy egy 21 napos, azaz háromhetes turnén vehettünk részt mi öten. Ezek a közös utazások, mind az európai, mind az amerikai, felejthetetlen élmény volt, mert rengeteg új inger ért minket, nem mellesleg csodálatos emberekkel találkoztunk. Feltöltődve értünk haza, hiszen az, amit a diaszpórában élő magyarság tud nyújtani nekünk, az hatalmas élmény.
Az MNT Kulturális Bizottsága milyen célokkal vágott bele az új mandátumba? Illetve számodra van-e olyan fontos dolog, amelyet a többiek segítségével meg szeretnél valósítani?
– Természetesen van olyan terület, amit közelebb érzek a szívemhez, ez azonban nem jelenti azt, hogy csak azt képviselem. Nyilván itt a táncmozgalomról beszélek, annak a jelenlegi helyzetéről, viszont a kultúra minden területét igyekszem a magaménak érezni. Nagyon jó csapat alakult ki a jelenlegi összetételben, és ez nemcsak a Kulturális Bizottságra értendő, hanem a Magyar Nemzeti Tanácsra általánosságban. Hatalmas köszönet jár mindenkinek, aki azon dolgozik, hogy az elkövetkezendő néhány évben olyan kulturális stratégiát hozzunk létre, amely elősegíti a vajdasági magyar kultúra fejlődését. Legnagyobb feladatunk most, hogy megalkossuk és átadjuk a kulturális stratégiai javaslatot, ez egy nagyon nagy feladat. Ezen belül pedig igyekszünk a néptáncos, népzenész közösséget is támogatni, felemelni, ahol pedig már jól működő programok vannak, ott segíteni, hogy meg is maradjanak. Az utóbbi mintegy tíz évben a felnőtt tánccsoportok hiánya nagyon meglátszódik, például egy-egy Gyöngyösbokrétán vagy a minősítőn. Sajnos azt látjuk és tapasztaljuk, hogy amikor a fiatalok elérik a tinédzserkort, akkor megszűnik ez az egész, a felnőttkorba már nem viszik tovább magukkal a táncot. Hosszú folyamat lesz ez, hogy újra fellendítsük ezeket a csoportokat. Azonban most is, a Kőketáncon is láthattuk, hogy a gyerekek száma kiemelkedő, csak ez valahogy útközben kikopik.
Nem maradhat el a jövőt érintő kérdésem sem, és ha jól tudom, készül az új lemez.
– Igen. Rengeteg jövőbeli tervünk van, de ahogyan említetted, az új lemezünk kiadásán dolgozunk, ami reméljük hamarosan megtörténik. A lemez címe az lesz, hogy Jobb idők. További tervek között turnék is szerepelnek, rengeteg tánccsoporttal dolgozunk együtt, saját koncertjeink is vannak, produkciókban, szerkesztett műsorokban közreműködünk. Szerteágazóak a feladataink, ugyanakkor fontosnak tartjuk a zenekarral, hogy ahol csak tudunk, ott jelenjünk meg, és mindenkinek próbáljunk megfelelni.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
