Szeptember 23-ától kezdve újra robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Van vajdaságban egy picinyke falu, Gunaras. Picinyke, de annál nagyobb élni akarást mutat. A helyi közösség épülete előtt szépen rendezett kert, felszerelt játszótér a gyerekeknek, feltúrt utcák, amelyek jól mutatják, hogy éppen valamilyen munka zajlik a településen. Ez a látvány fogadott, amikor végighaladtam a főutcán. Alanyom, Kovács Viktor már várt rám az utca végén, és elhaladva a házak és épületek mellett, mindig volt mit mesélnie. Nagy szerepet vállalt a falu közösségi életében, több program is kapcsolódik az általa és több másik fiatal által létrehozott civil szervezet nevéhez. Lehet, hogy nagy szavak ezek, de ahogyan mesél, szinte átérzem azt a küzdő szellemet, amelyet ez a kis csapat tesz azért, hogy Gunaras tovább éljen.
Mindig ott motoszkált benned, hogy érdekképviselettel szeretnél foglalkozni?
– Határozottan kijelenthetem, hogy igen. Akár mondhatjuk azt is, hogy már az iskolás éveim alatt elkezdődött ez az egész. Mindig benne voltam valamilyen közösségi esemény szervezésében. Ha jól emlékszem, 2014-ben kezdtem el aktívan részt venni a gunarasi közösségi életben. Akkor alakult a Gunaras Jövője Civil Szervezet, és ott váltam oszlopos taggá. Ez az egyesület az ifjúságot helyezte előtérbe, nekik szervezett tanfolyamokat, különböző rendezvényeket. Ez egy nagyon fontos pont itt a falu életében. Tehát az életemben ez volt az „alapkő”, ebből alakult ki minden, ami most van.
Lételemed a közösséghez kapcsolódó aktivitás?
– Egyértelműen. Igazából volt egy időszak, amikor elgondolkodtam, hogy vajon kell-e ez nekem, hiszen nagyon sok hátulütője is van, emellett rengeteg idővel, energiával is jár, egyszerűen azt érzem azonban, hogy ezt meg kell tennem, valamit tennem kell a közösségért, a környezetünkért, és emiatt sosem tértem le erről az útról.
Nehéz belevonni a fiatalokat az ilyen programok szervezésébe?
– Még 2017 végén vagy 2018 elején fogalmazódott meg bennem az, hogy hozzunk létre egy ifjúsági szervezetet itt, Gunarason. Ez az Univerzum Ifjúsági Klub. Hárman alapítottuk: az akkor még barátnőmmel, illetve még egy pobedai lánnyal. Mindenki azt mondta, hogy ez nem fog sikerülni, hiszen a fiatalokat nem érdekli semmi. Mi azért is meg akartuk mutatni, hogy ebből születhetnek jó dolgok. 2019 végére 49 fiatal csatlakozott hozzánk. Létrehoztuk a Majális Gunarason elnevezésű rendezvényt, ahol szinte minden ingyen van, tehát a gyerekek ingyen használhatják a légvárat egész nap, emellett különféle kísérőprogramok is vannak, például főzőverseny. A 2020-ban megérkezett Covid azonban visszavett a tempónkból, és mondhatni, hogy az elmúlt évben indult újra az egész, új tagokkal, hiszen a régiek már munkába álltak, családot alapítottak.
Más szervezetben is tevékenykedsz?
– Igen. Topolya községben több ifjúsági szervezet is van, öt az, ami aktívan működik. Leültem a vezetőikkel beszélgetni, és elhatároztuk, hogy létrehozunk egy ernyőszervezetet, ami összefogja ezt az öt ifjúsági klubot, és közösen próbálunk fellépni az adott ügyekben, elmegyünk egymás rendezvényeire, támogatjuk egymást, így erősítve a községben lévő ifjúsági közösséget. Ennek egyik legelső példája a tavalyi expón való részvételünk, ahol a fiatal vállalkozóknak vagy vállalkozás előtt álló fiataloknak rendeztünk egy konferenciát, ahova előadókat hívtunk, akik az alapokat átadták nekik, ugyanakkor már befutott, sikeres fiatal vállalkozókat is elhoztunk. Emellett a szórakozás terén is próbálunk különféle programokat is szervezni, valamint fontosnak tartjuk azt is, hogy fejlesszük magunkat.
E mellett a sok tevékenység mellett mi az, ami a legjobban ki tud kapcsolni téged?
– A családom. Ahogyan már említettem, sok időt és energiát vesz igénybe a kötelességvállalás, a munka. Amikor csak tehetem, otthon vagyok a családommal, utazunk, kirándulunk, és próbálunk minél több időt együtt tölteni. Ez az, ami igazán ki tud kapcsolni a szabadidőmben.
Mire vagy a legbüszkébb Gunarason?
– Egyértelműen a közösségre.
Ennyire erős?
– Igen. El kell mondani, hogy bármikor kiagyalunk valamit a helyi közösségben, ahol tanácsadó is vagyok, mindig találunk partnereket, akik segítenek az ötletből kézzel foghatót csinálni. Ezáltal sok embernek tudunk segíteni, emellett a falut is tudjuk fejleszteni. Egy falu életében, szerintem, az az egyik legfontosabb dolog, hogy fenn tudjon maradni és legyen miért itt maradni. Jól érezzék magukat az emberek itt!
Valaha is megfordult a fejedben, hogy külföldre költözz?
– Éltem más városokban, Szabadkán fejeztem be a középiskolát, Szegeden tanultam tovább. Sosem gondoltam azonban arra, hogy nem fogok visszajönni. Mindig az volt a célom, hogy ha befejezem a tanulmányaim, akkor visszajövök Gunarasra, itt élem az életem, és itt próbálok meg részt venni a közösségi életben.
Mit hiányoltál innen a leginkább, amikor Szegeden tanultál?
– Egyrészt a nyugalmat, hiszen ott mindig nagy volt a pörgés meg a hajtás. Emellett persze a barátok, a család hiányzott a leginkább. Ha megnézem azt a négy évet, míg középiskolába jártam, valamint a három és fél évet, amíg egyetemista voltam, talán kétszer nem jöttem haza hétvégére. Ez szerintem mindent elmond.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
