Szeretettel alkotni

Decemberben háromhetes önálló kézimunka-kiállításon lehetett megcsodálni Kalmár Mária alkotásait, Temerinben. Legutóbb 2001-ben volt kiállítása, a mostanin az elmúlt több mint húsz év alatt készült műveit mutatta be. Különböző technikával készült hímzéseket, fehér hímzést, kalocsai hímzést állított ki, kötött, illetve horgolt tárgyakat, valamint préselt virágokból készült kompozíciók is helyet kaptak a kiállításon.

– A kézimunka számomra lételem, mert hogyha nem csinálnám, akkor nem tudnék mihez kezdeni a szabadidőmben. Az volt a vágyam, hogy megmutassam az embereknek, mivel foglalkozom. A decemberi kiállítás a tudásomat tükrözte – mondta Kalmár Mária.

A kézműveskedést még gyermekkorában kezdte, mikor nagynénjétől horgolni tanult.

– Az első munkám egy ötujjas kesztyű volt, ami nem horgolócérnából, hanem gépcérnából készült, ami sokkal vékonyabb, mint a mostani horgolócérnák, és nehezebb vele dolgozni. Utána kezdtem terítőket, ruhákat horgolni – mondta, majd hozzátette, hogy nem szokta mérni, mennyi idő alatt készül el egy-egy alkotás.

– Sokan nem is tudják, mennyi odaadást és időt követel egy-egy kézműves alkotás elkészítése. Ha például három órán át hímzek, csak egy pici darab készül el a terítőből. Az ötleteket az internetről szerzem, de soha nem másolok egy az egyben. Valamit hozzáteszek, valamit elveszek. 16 éve vagyok nyugdíjas, így sok időm jut az alkotásra, de mikor még dolgoztam, sokszor késő estig fennmaradtam horgolni vagy hímezni. Egyszerűen hajt valami belső erő, ami arra késztet, hogy folytassam.

A hímzés és a horgolás mellett számos más technikával készült dísztárgyak is születnek Kalmár Mária keze által.

– A préselt virágokból készült képek a virágok összegyűjtésével kezdődnek. A préselésnél vigyázni kell, mert vannak olyan virágok, amelyeknek nagyon-nagyon vékony a szirmuk, vagy nagy a víztartalmuk. Újságpapír közé szoktam tenni őket, préselés után sokáig elállnak – magyarázta Mária.

Nemcsak ecsettel lehet festeni, hanem tűvel is, festék nélkül, cérnával.

– A tűfestés technikának a lényege, hogy három vagy több színárnyalatú cérna egymásba belekapaszkodik. Ezáltal úgy néz ki a minta, mintha festve lenne. Gobelincérnával szoktam készíteni, ami hat szálból áll. Ezeket szét kell választani, mert az a lényeg, hogy minél vékonyabb szálakkal dolgozzunk. Így lehet elérni a festményhatást. Én a pasztellszínek híve vagyok, azokat a „kiabálós” színeket annyira nem szeretem. A tűfestésnél pedig nagyszerűen mutatnak a lágyabb színek. A másik érdekes technika, amivel dolgozom, a pergameno. Ehhez kell egy gumis alátét, amire rá kell tenni a mintát, arra pedig a pauszpapírt. A szükséges rajzeszköz olyan, mint a ceruza, de a hegye helyett egy kis kugli van van rajta. Amire figyelni kell, hogy itt a kép színe valójában a visszája. Tehát fordítva kell csinálni, és nem szabad nagyon rányomni, mert akkor átlyukasztjuk a pauszpapírt.