A Nyugati temetőben lévő tömegsírnál pénteken immár 35. alkalommal tisztelegtek a helyi önkormányzat, a pártok és a civil szervezetek képviselői, valamint az áldozatok hozzátartozói és a helyi megemlékezők is az 1944/45-ös partizánvérengzések ártatlan áldozatainak emléke előtt, valamint azok a magyar és nem magyar katonák, mozgósított civilek, hadifoglyok előtt is, akik az első világháború során messziföldről kerültek ide, és a helyi hadikórházakban hunytak el. A temerini megemlékezésen ott volt Pásztor Róbert, a községi képviselő-testület elnöke, Petri Laura, a községi tanács tagja, Pál Viktor tartományi gazdasági és turisztikai segédtitkár és Kremenović Ökrész Viktor tartományi pénzügyi segédtitkár is.
A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, majd Csorba Béla visszaemlékezéseit, aki egészségügyi okok miatt nem tudott jelen lenni, és aki az első, 1990-ben megtartott megemlékezés egyik szervezője volt, Szabó Zsuzsanna tolmácsolta. Csorba Béla emlékeztetett arra, hogy nyolcvan évvel ezelőtt, a második világháború véres drámájának utolsó felvonása játszódott le az egész Délvidéken, így az akkor még 90 százalékban magyarok lakta Temerinben is. 1944. október 27-én előre elkészített listák alapján hurcolták el az áldozatokat. Mielőtt agyonlőtték vagy agyonverték őket, sokakat kegyetlenül megkínoztak. Az áldozatok pontos számát nem tudni, viszont csaknem kilencven személyt sikerült név szerint azonosítani, valószínű, hogy még többen lelték itt halálukat. A temerini áldozatok száma tehát jóval nagyobb, ugyanis több mint 330 kivégzettről, vagy más módon meggyilkolt személyről tudunk.
– Harmincnégy évvel ezelőtt, 1990. október 28-án, vasárnap délután társaimmal a legnagyobb temerini tömegsír mellett álltam. Koszorúzni és gyertyákat gyújtani jöttünk. Akkor szerveztünk Temerinben először megemlékezést, amely egyben az első volt egész Vajdaságban. A kegyeletadás azonban nem velük kezdődött, hanem azokkal a hozzátartozókkal, akik évtizedeken át gondozták a tömegsírt, amely az elmondások alapján méreteiben egyre fogyott ugyan, ám mégis megmaradt. Sőt, már a nyolcvanas években először betonkoszorú, majd betonfedél került rá, amit a belügyesek retorziója követett – tolmácsolta Csorba Béla gondolatait Szabó Zsuzsanna.
Fúró Dénes felvétele
Elmondta, hogy az évek során a tömegsír környéke megváltozott, ugyanis 1994-ben nagy fakereszttel, 1996-ban millecentenáriumi kopjafával ékesítették, 2011-ben pedig a temerini I. helyi közösség anyagi támogatásával hat, több mint háromszáz áldozat nevével telerótt márványtáblát állítottak fel. A kezdeményező a VMDP nevében Csorba Béla volt, de a VMSZ és valamennyi mandátummal rendelkező szerb párt is támogatta és megszavazta a tanácsülésen.
Az emlékbeszédet követően Szép Ernő: Imádság című versét Balogh Sándor tolmácsolta. Ezt követően ft. dr. Szöllősi Tibor esperesplébános egyházi megemlékezést tartott. A gyászinduló hangjaira a jelenlévő politikai és civil szervezetek képviselő az emléktábláknál elhelyezték a kegyeletadás koszorúit, majd a Szózat eléneklésével zárult a megemlékezés, amit a Dalárda férfikórus és a TEFU fúvós zenekar tagjai tettek emelkedettebbé.
Nyitókép: Csorba Béla visszaemlékezését Szabó Zsuzsanna tolmácsolta (Fotó: Fúró Dénes felvétele)
