Azt talán kevesen tudják Kosztolányi Dezsőről, az egyik legnagyobb magyar íróról/költőről és családjáról, hogy igen erős topolyai kötődése is van – tudtuk meg Hicsik Dórától, a Szabadkai Városi Könyvtár munkatársától csütörtökön este a helybeli Juhász Erzsébet Könyvtár padlástermében.
Ekkor nyílt meg ugyanis a Kosztolányi Dezső életét és munkásságát bemutató Kosztolányi csodái című kiállítás, amelyet a szabadkai könyvtár munkatársai az idei Kosztolányi-napok alkalmából készítettek el a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával. A megnyitón Náray Éva, a topolyai könyvtár igazgatója köszöntötte a vendégeket, a már említett Hicsik Dórát és Lovas Ildikó írót. Hicsik felszólalásában a Kosztolányi családdal foglalkozott leginkább, és számos anekdotát osztott meg a közönséggel, amely között több gimnazista is volt, ezzel fenntartva az érdeklődést, és időnként nevetésre sarkalva a résztvevőket. Megtudtuk, hogy a Kosztolányi család a felvidéki Nagykosztolányról költözött a mai Vajdaság területére, pontosabban, a nemességére büszke Kosztolányi Lajos plébános telepedett le Topolyán, és csak Kosztolányi Dezső nagyapja, Ágoston költözik Szabadkára 1858-ban, miután visszatért az amerikai emigrációból. A család topolyai vonala azonban még nincs kellő módon kikutatva. Elhangzott az is, hogy Kosztolányi Dezső virágvasárnapon született, habár a szülők későbbre várták a baba érkezését, és hatalmas lett az öröm a születés miatt, mivel ő volt az első unoka a családban. A megnyitón szó esett a szabadkai gimnáziumról is, ahol Kosztolányi Árpád iskolaigazgató volt, és a diákok csak Spanyol inkvizítornak becézték, mivel igen szigorúan betartatta a szabályokat, egy alkalommal két osztályt is ki akart csapni az iskolából azért, mert megtekintettek egy olyan előadást, amelytől ő határozottan óvta a tanulókat. Arról is szó esett, hogy Kosztolányi Dezső regényeiben milyen élénken jelen van a szabadkai valóság, az Aranysárkányban olvasható öngyilkosság is valós történeten alapszik, és a Pacsirta regény főszereplőjét is valós személyről, húgáról, Kosztolányi Mariskáról mintázta. Lovas Ildikó felszólalásában a hiány felől közelítette meg a Kosztolányi-opust, és kitért arra is, hogy az életművet a jelen felől kell olvasnunk és értelmeznünk, és csak akkor kerülhetünk igazán közel hozzá, ha a leírt szöveg találkozik a pillanatnyi állapotunkkal, érzéseinkkel. Kosztolányi kultuszával kapcsolatban elmondta: ha egyáltalán van vagy lesz ilyen, annak az egyik imperatívusza az az, hogy írni úgy kell, vagy csak úgy érdemes, hogyha azokkal a következményekkel, amelyek utolérték Kosztolányit is, az író nem foglalkozik. Nemcsak a nagysághoz kell ez, hanem a becsületes munkavégzéshez is – tette hozzá.
A kiállítás, amelynek elkészítésében nagy szerep jutott Blaskó Árpád szabadkai dizájnernek is, két hétig lesz látogatható a topolyai könyvtárban.
