A topolyai Petőfi Sándor Cserkészcsapat több mint ötvenéves múltra tekint vissza, és a csapatnak jelenleg mintegy 50–60 tagja van. Ez a szám folyamatosan változik. A minap Huber Csabával, a csapat parancsnokával beszélgettünk cserkészetről, illetve a csapathoz köthető aktualitásokról.
– A cserkészetről azt kell tudni, hogy egy minden aktivitást felölelő szervezet, amely azon dolgozik, hogy a gyerekeket nevelje. Nemcsak focira, nemcsak növényismeretre, nemcsak extrém sportokra tanítjuk a gyerekeket, hanem megismertetünk velük erkölcsi normákat, természetszeretetre, a sportok szeretetére, tiszteletre neveljük őket. Minden hétvégén találkozókat szervezünk a gyerekeknek a cserkészotthonunkban, ahol a gyerekek életkorához képest pár évvel idősebb vezetők, azaz az őrsvezetők vezetik őket. Ez azért fontos, mivel a kis korkülönbség biztosítja azt, hogy a vezető már tapasztaltabb legyen, ugyanakkor még megértse a nyelvüket. Az őrsórák kedvezőtlen időjárásban szerveződhetnek bent, de mindenféleképp törekszünk arra, hogy a gyerekeket, ha csak lehet, kivigyük a természetbe, hisz nagyon fontosnak tartjuk, hogy megismerjék a természetet, megszeressék azt, és megtanulják, hogy igenis oda kell figyelni a természetre, hisz emberként is a természet részei vagyunk. Az őrsórák nyáron is folynak, különböző tevékenységekkel, akár a kirándulásokra való fölkészüléssel, a felszerelések karbantartásával – mesélte Huber, majd azt is kifejtette, hogy emellett különböző kirándulásokra járnak, kerékpártúrákra, kenus evezésekre, különböző táborokba, külföldi cserkészakciókra, annak érdekében, hogy a gyerekek minél többet lássanak.
– Azzal, hogy megmutatjuk nekik ezt a gyönyörű világot, ami körbevesz bennünket, hisszük, azt, hogy hozzájárulunk ahhoz, hogy mindannyian, a saját egyéniségüktől függően minél többet tudjanak elérni az életben – mondta Huber Csaba.
A csapat tagjai az idén is, mint minden nyáron, részt vettek az úgynevezett nagy táborban, amelyet minden cserkészcsapatnak kötelező megszerveznie, legalább egyszer egy évben. A cserkészcsapat parancsnoka elmondta, hogy a foglalkozásaikat igyekeznek minél attraktívabbá tenni, éppen ezért a nagy táboraikat is igyekeznek minden évben más-más helyszínen megszervezni. Az idén a szerémségi Čortanovciban táboroztak, a hegymászóház mellett. A táborhelyükről azt kell tudni, hogy a Duna partjától mintegy ötven méterre helyezkedett el, közvetlenül a Fruška Gora lábánál, ideális terepet nyújtva a cserkészeknek. A túrázások mellett különböző kulturális tevékenységekre is sor került, különböző játékokat szerveztek.
– Maga az életre való nevelés is nagy szerepet kap, mivel az is egy fontos program, hogy mindenki berendezze az életét, rendet tartson a sátrában, szervezetten járjon foglalkozásokra, étkezés után eltakarítson maga után, részt vegyen az ügyeleteken, segítsen a konyhán, ki vegye a részét a tábor felépítéséből, hisz mindez hozzájárul az egyén egyéniségének kiépítéséhez – fogalmazott Huber. A tábort július 23-a és 31-e között szervezték meg, és ötvenkét cserkész vett részt rajta. Hubertől azt is megtudtuk, hogy a szervezésben, beszerzésben és a tábor lebonyolításában igen nagy szerepet vállaltak a korábbi cserkészek, az úgynevezett honismerők is.
A csapat ezt követő nagyobb akciója a szeptemberi tagtoborzás lesz. A szervezet már évek óta részt vesz a városnapi felvonuláson, és ezúttal egy információs sátrat is felállítanak. Természetesen nemcsak egy hónapig, hanem egész év folyamán várják a jelentkezőket. Huber azt is elmondta, hogy a csapatba hétéves kortól várják a gyerekeket, az ennél fiatalabbak részére csak időnként szerveznek egy-egy akciót, foglalkozást. Cserkészek tizennyolc éves korukig lehetnek a gyerekek, ezt követően csak azok maradnak a csapatnál, akik komolyabban szeretnének vele foglalkozni, kitanulnak vezetőnek stb. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbben nyolcéves korukban lesznek a csapat tagjai, és Huber elmondása szerint csak kevesen tartanak ki tizennyolc éves korukig, viszont aki már csak néhány évig is a csapat tagja volt, az az élete végéig cserkész marad, jobban figyel a környezetére, nagyobb tisztelettel viseltet bizonyos dolgok irányába.
