Petrik Pál szabadkai képzőművész, a Népszínház egykori díszlettervezője az idén lenne százéves. Ennek apropóján májusban a zentai Városi Múzeum egy kiállítást szervezett, amelynek szerzője Szarka Mándity Krisztina művészettörténész volt.
Beszédes István a megnyitón (Benedek Miklós felvétele)
A tárlat a minap Topolya Község Múzeumába érkezett. Az október 18-án, a magyar festészet napján megrendezett ünnepélyes megnyitón Gazsó Hargita, a múzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően Szarka Mándity szólt a jelenlévőkhöz. Felszólalásában elmondta, 2002 óta Szent Lukács napján emlékeznek meg a magyar festészetről, és néhány éve a határon túli területeken is különböző eseményeket szerveznek ezen a napon. A topolyai kiállításról szólva kiemelte, jelen tárlat csak a művész festészetét mutatja be, de a jelenlévők a díszlettervező Petrikkel is megismerkedhetnek a Petrik Pál 100 című katalógus segítségével. Az említett kiadvány nagy része Beszédes István, költő, szerkesztő munkája, aki Szarka Mándity Krisztinát követően mondta el nyitóbeszédét. Beszédes emlékeztetett arra, hogy Petrik a szabadkai színház egyik parányi zugában, annak díszlettervező műhelyében töltötte élete javát. A világot a parányi műterem, a nagy munkaasztal jelentette számára, és csak egy cél vezérelte: felületet teremteni. Beszédes a képzőművész négy képét ismertette, a Segítség címűt, a Papír és tűz címűt, Samuel Beckett Godot-ra várva című drámájának egyik díszlettervét, valamint a Homokbuckák című művet, amelyhez az alkotó egyik legkedvesebb anyagát, a homokot használta fel. A beszédeket követően a résztvevők megtekintettek egy Petrik Pállal készített dokumentumfilmet, amelyben a képzőművész vall magáról, festészetéről, és arról, hogy munkásságát egész életében a formabontás vágya vezényelte. A kiállítás anyagában nagy számú portré szerepel, ezek a negyvenes-ötvenes években jellemezték az alkotót. Ezenkívül betekintést kaphatunk a későbbi munkáiba is, amelyeken egyre bátrabban kísérletezik, és egyre többet használja a homokot.
