Radnóti Miklós halálának pontos dátuma a mái napig nincs tisztázva. A legelfogadottabb nézet szerint 1944. november 8-án vagy 9-én végezték ki a Győr melletti Abdánál.
Fotó: Benedek Miklós
Rövid élete során számos olyan alkotással gazdagította a magyar költészetet, ami miatt irodalmunk legnagyobbjai között tartjuk számon. Halála napjának egyik lehetséges évfordulóján Topolya Község Múzeumában bemutatták Bíró-Balogh Tamás Könyvvel üzenek néked című kötetét, amelyben Radnóti 614 dedikációját dolgozta fel a szerző. Az est Gazsó Hargita, a múzeum vezetője köszöntőszavaival kezdődött, aki egyben az est moderátorának tisztségét is betöltötte. Bevezetőjében elmondta, hogy Bíró-Baloghban egy olyan irodalomtörténészt ismert meg, aki bármikor segíti a fiatalokat a pályájukon, amire a szerző úgy reagált, hogy ez a legendás Ilia Mihály tanítványaként számára természetes. Ezt követően szóba került, hogy tudományos kutatómunkája során Bíró-Balogh előszeretettel használja a legismertebb közösségi oldalt, és ennek köszönhetően még Svédországból is sikerült Radnóti-dedikációt szereznie. A különböző dedikációknak, írói kézjegyeknek igazi piaca van, az egyes szerzők által leírt sorok különböző időszakokban más-más árfolyamon mozognak, egyes esetekben akár a többmilliós árat is elérik, és a gyűjtők ereklyeként tisztelik ezeket. Éppen ezért időnként hamisítják is azokat, mint például Szirmai Károly esetében, és az irodalomtörténészek feladata, hogy elkülönítsék az eredeti kézjegyet a hamisítványoktól. Kutatásai során Bíró-Balogh Radnóti esetében is találkozott néhány kétes hitelű dedikációval, hisz a költő igen szép kézírással rendelkezik, amelytől egy-egy dedikációban eltér valamilyen oknál fogva. A könyvben szereplő dedikációkból az irodalomtörténész többek között azt is megtudta, hogy Radnótinak jószerével nem voltak olvasói, ugyanis az ajánlások címzettjei mind ismert személyek, barátok, családtagok, szerkesztők, költőtársak, tanárok, akiknek minden valószínűség szerint maga a költő juttatta el a könyvét, ezáltal kiolvasható a szerző irodalmi kapcsolati hálója is. Érdekességként az is meg kell említeni, hogy Radnóti dedikációi mellé kezdetben pontos dátumot írt, később azonban elhagyta azokat, ugyanakkor az ajánlások szövege is lerövidül. Az esten jelen volt a kötet kiadója, a Szépmíves Könyvek vezetője, Kovács Attila Zoltán is, aki elmondta, hogy az emlékiratoknak, memoároknak, és az olyan kiadványoknak, amelyek egy-egy ismert személy emberi oldalát mutatják be, mindig van piaca. Persze ezek esetében olykor felmerül a hitelesség kérdése, és hogy a cenzúra mennyire van jelen a visszaemlékezésben. Összességében elmondhatjuk, hogy az emberek az igazán intim, és az olyan írásokat olvassák legszívesebben, amelyek megváltoztatják annak szerzőjéről korábban kialakított képünket.
Végezetül el kell mondanunk azt is, hogy a kötet megjelenése óta számos korábban ismeretlen Radnóti-dedikáció került elő, és talán a mái napig rejtőzhetnek felfedezésre váró ajánlások a könyvespolcok mélyén.
