Topolya Község Múzeuma a közelmúltban több értékes régészeti és paleontológiai anyaggal bővült, ennek köszönhetően még az intézmény rendszeres látogatói is találkozhatnak újdonságokkal. Radaković Marina régész ez év januárja óta dolgozik a múzeumban. Vele beszélgettünk az intézmény régészeti anyagáról és az új szerzeményekről:
Szarmata kerámiaedény (Benedek Miklós felvétele)
– Először is meg kell különböztetni a régészetet és a paleontológiát. Utóbbi gyűjteményben mamutcsontok, -állkapcsok, fogak találhatóak, viszont helyszűkében a régészeti osztályon tároljuk őket. A régészeti anyagunk az őskortól (körülbelül 10 000 évvel ezelőttről) a középkorig tartó időszakot öleli fel. Amiből a legtöbb tárggyal rendelkezünk, az a szarmata kor, tehát az elsőtől az ötödik századig terjedő időszak, valamint az avar kori sírokból származó leletek, hiszen a hetvenes és a nyolcvanas években községünkben nagy fokú ásatásokat végeztek Szekeres László és Ritz Péter, a Szabadkai Városi Múzeum munkatársai vezetésével, és a helyi önkormányzat támogatásával. A Bánkerti temetőből származó avar és szarmata tárgyakból van a legtöbb anyagunk kiállítva. Mióta idekerültem a múzeumba, terepbejárásokat végeztem, ami azt jelenti, hogy a föld felszínén található főleg cserépdarabok és csontok után kutatok. Topolya község igen nagy területet ölel fel, ezért egy személynek ez egy emberpróbáló feladat, nem is beszélve arról, hogy az esetleges ásatásokat is el kell végezni. Mivel Bácskossuthfalván élek, eddig még csak a Krivajai-tó partján lévő parcellákat tudtam átvizsgálni. Ami emellett még rám vár, az a három híres avar temető – a bácskossuthfalvi, a cserepesi és a topolyai – publikálása, a leleteket összegezni kellene, és egy kiadvány formájában megjelentetni – mesélte Radaković, majd szót ejtett legújabb szerzeményeikről is.
… és lándzsahegy (Benedek Miklós felvétele)
Először is meg kell említeni egy közel 300 millió éves csiga lenyomatát, ami a Gerecse-hegységből származik, és id. Bálint Lajos ajándékozta a múzeumnak. Emellett a helybeli Mezőgazdasági Iskola jóvoltából egy nagyon jó állapotban lévő szarmata kerámiaedény, valamint egy szarmata lándzsahegy került az intézménybe. Utóbbi igen jelentős leletnek mondható, ugyanis a szarmata sírokra jellemző a bolygatottság és a raboltság, illetve azt is tudni kell, hogy nagyon kevés fegyverrel temetkeztek. Ez azért is furcsa, mivel a szarmata nehézlovasság fegyverrel jól felszerelve, talpig páncélban harcolt, azonban a sírokban ennek semmi nyoma. Ennek oka lehet a raboltság is, de a fémhiány is, hisz lehet, hogy újrahasznosították a fémet. A múzeumba került nyílhegy és a köpü összesen 18 centiméter hosszú. Ennek lelőhelyéről nem tudunk semmi biztosat, csupán annyit, hogy Bácska vagy Bánát területéről származik, hisz ezt a területet népesítették be a szarmaták. Emellett Cservenák Pál ajándékaként egy középkori kulcs is az intézmény tulajdonába került.
Végezetül azt is el kell mondanunk, hogy a múzeum munkatársai várják a lakosok bejelentéseit, ha valamilyen gödörásás vagy egyéb munkálatok alkalmával régészeti anyagra bukkannak, kimennek a helyszínre és felmérik a terepet.
