A topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár 2017. évi első könyvbemutatóján a fiatal zentai szerző, Fehér Miklós debütáló kisregényével ismerkedhetett meg a közönség. A Fekete normalitás című mű 2016-ban jelent meg a Forum Könyvkiadó Intézet és a szenttamási Gion Nándor Emlékház gondozásában, miután díjazott lett utóbbi intézmény ifjúságiregényíró-pályázatán.
Fotó: Benedek Miklós
Az író-olvasó találkozón Náray Éva, a könyvtár igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót a szerzőnek, illetve beszélgetőpartnerének, a Forum igazgatójának, Virág Gábornak. Mint utóbbi bevezetőjében elmondta, a regény igen nagy sikereket ért el, a magyarországi kritika is pozitívan nyilatkozott róla, rajongótábora is alakult, és rövid időn belül megjelent a mű második javított és bővített kiadása. A szerző elmondta, hogy a műben olyan súlyos témák is szerepelnek, amiket sokan tabuként kezelnek, és többen megkeresték, hogy hasonló problémákkal küzdenek, mint a mű főszereplője; éppen ezért Fehér Miklós időnként, ahogy a Magyar Szónak adott interjújában nyilatkozta, konyhapszichológusként tevékenykedik, ami nem áll messze tőle, hisz korábban az is felmerült benne, hogy pszichológiát tanuljon. A beszélgetés során szó esett a szerző munkamódszeréről, és arról is, hogy az írás mennyire terápiás jellegű az ő számára; az író elmondása szerint a munka során nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megismerje a világot, és jelenleg is ebben a fázisban van – megfigyeli a járókelőket és jegyzetel, és csak keveset ír, akkor is „boldognovellákat”, ami elüt a Fekete normalitás hangulatától, hisz az egy félresiklott élet leírásával kezdődik. Azonban azzal, hogy az egyes szám harmadik személyű elbeszélés a könyv második felére egyes szám első személyűvé válik, mégis pozitív kicsengése van a történetnek, hisz a főhős, a Fiú, az általános névtelenségből kilép, és egyre inkább megismeri önmagát. Természetesen e kötet esetében is felmerült a kérdés, hogy mennyi a valóság és mennyi a fikció a történetben, amire a szerző elmondta, sokan teljes mértékig igaz történetnek fogják fel a művet. A regényben nagy szerepet kap a színekkel való játék, ami már a címoldalon, a szerző nevének és a kötet címének elolvasása után szembetűnik, ugyanakkor a művön belül is megfigyelhető a tisztaság és a sötétség harca. A beszélgetés folytatásában szó esett még a szerző olvasmányélményeiről, arról, hogy a kisregény mely világirodalmi művekkel rokonítható, illetve milyen szerepet töltenek be a műben megjelenő írók. Virág Gábor kérdésére válaszolva Fehér kifejtette, annak ellenére, hogy a műre jellemző egyfajta látomásosság is és a határok átlépése, ő szeret józan lenni.
Végezetül meg kell említenünk a kötet illusztrátorát is, a jelenleg Pécsett tanuló Kincses Endrét, aki odaadó munkájának köszönhetően a kiadvány elnyerte Legszebb Gyermek- és Ifjúsági Könyv díját a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Vajdasági szép magyar könyv 2016 elnevezésű pályázatán.
