A szintén zenész kifejezés a régi kávéházi nyelvhasználatban arra utalt, hogy az a zenész, aki a fogyasztása után kézhez veszi a számlát, amin külön tételként szerepelt az azon az estén fellépő zenészek bérezése, mentesült e tétel kifizetésétől, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ő maga is zenész; ezt természetesen senki nem ellenőrizte, így ez csupán becsület dolga volt. A magyar kultúra napja alkalmából Topolyán Szintén zenész címmel Gábor Zoltán magánénekes tartott önálló dalestet a Művelődési Ház mozitermében.
Fotó: Benedek Miklós
A rendezvény Csípe Tímea, az intézmény igazgatója köszöntő szavaival kezdődött, aki elmondta, hogy e jeles nap alkalmat nyújt arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk ezeréves kultúránknak. Az est tematikájával kapcsolatban kifejtette, abban egy olyan korszakot, egy olyan életérzést mutat be az énekes, amely lehet, hogy nem legboldogabb, de a mienk. Nevezetesen a két világháború közötti és a második világégést követő korszak sanzonjaiból, akkor élt magyar szerzők dalaiból kaptunk válogatást. A produkcióban elhangzott többek között Seres Rezső, De Fries Károly, Szenes Iván, Horváth Jenő műve, A négy folyó, A négy fekete ló, a Szomorú vasárnap, a Csak átutazó vagyok itt a földön, illetve a Szeressük egymást, gyerekek című szerzemények. Az estet az egyetlen olyan szerzemény zárta, amely nem magyar szerző műve, a Ha én gazdag lennék című sláger. Az énekest Gajdos Béla kísérte zongorán.
Az előadást követően Gábor Zoltán újságírói kérdésre elmondta:
– Nekem mindig gyöngém és zsánerem volt ez a korszak; gyerekkoromban rengeteg Karády- és Jávor Pál-filmet néztem, és azok telis-tele vannak ezzel a zenével. Egy harmincéves álom valósult meg ezzel a műsorral, szerencsére találtam megfelelő zongorakísérőt, és nagyon sok esetben megpróbáltuk egy kicsit korszerűbbé, modernebbé tenni ezeket a számokat a kíséret és az előadásmód révén. Ez egy olyan kávéházi világ, amely ma már nem létezik – nyilatkozta Gábor.
Kérdésünkre, hogy mi a különbség a régi és a mostani slágerek között, illetve mi a titkuk ezeknek a dallamoknak, az énekes elmondta:
– A titkuk csupán annyi, hogy ugyanazokat az érzéseket közvetítik, amelyeket ma is érzünk: honvágy, hontalanság, szerelem, csalódás. A különbség a régi és a mai slágerek között az, hogy a maiak, és most egy kicsit tiszteletlen leszek, igénytelenek, néhány szóban mondják el azt, amit a régiek három-négy versszakban, kissé talán körülírva. Az még irodalom volt; a maiak úgy néznek ki, mint az életünk, instant. Ez olyan, hogy kikeverem a levesem és megeszem, tyúkhúslevest már nem főzök; a régi slágerek pedig azok.
