Mint ismeretes, április 13-a és 22-e között Topolya ad otthont a Vajdasági Magyar Amatőr Színházak 27. találkozójának. Arról már korábban értesülhettek olvasóink, hogy hogyan készült fel a vendéglátó helyszínét biztosító Művelődési Ház erre a kiemelkedő eseményre, most viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy miként kapcsolódik be a lebonyolítás folyamatába a vendéglátó topolyai társulat, a Mara. Erre a kérdésre Jankovics Andrea rendezőtől, a szervezőbizottság egyik tagjától kértünk választ.
– Eleinte nagyon könnyű feladatnak tűnt, de ahogy kezdtünk minél jobban belebonyolódni, egyre jobban kiderültek számunkra a dolgok, hogy mennyi mindennel kell számolni, amikre a hétköznapokban nem is gondolunk. Ha csak tudjuk, hogy hány helyről érkeznek a vendégeink, hogy tíz napig nekünk kell gondoskodnunk a vendéglátásról, az étkeztetésről és mindenről, ami zökkenőmentessé fogja tenni az előadások lebonyolítását, rájöttünk arra, hogy nem is egyszerű falat, úgyhogy sokat dolgoztunk, voltak álmatlan éjszakáink is bizonyos problémák megoldása miatt, de úgy gondolom, hogy tartjuk a frontot. Szerintem a Művelődési Házzal, a VMMI-vel, a VMMSZ-szel karöltve, akik a fő szervezők, egy nagyon jó csapat jött össze, és megpróbáltunk mindent megoldani a cél érdekében.
Jankovics Andrea (Kiss Zoltán felvétele)
A Mara társulata is lázasan készül a fesztiváli szereplésre. Mennyire nyomja rá bélyegét ez a szervezési munka a próbákra?
– Hála Istennek a bemutatón és a reprízen már túl vagyunk, és nem szabad gond legyen a találkozón való szereplés alkalmával, voltaképpen ezért is terveztük így, hogy az idei bemutatónk jóval a szemle előtt megvalósuljon, hogy ne a rendezvény küszöbén kelljen még ezzel is szembenéznünk. Négyen vagyunk szervezők a Mara színházból, de a társulat tagjai közül mindenki kapott, és szívesen vállalt feladatot a nagy eseményen. Maximálisan megpróbálunk minden feladatnak eleget tenni, mindenre odafigyelni, annak érdekében, hogy ne alakuljon ki káosz, hanem barátságos környezet várja vendégeinket.
Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátéka nem tartozik a legismertebbek közé, és ebben a darabban most főleg a fiatalok játéka került előtérbe. Miben más ez az előadás a korábbiaktól?
– Nem hiába fektettem ebben a darabban a fiatalokra a hangsúlyt, ugyanis úgy éreztem, hogy az előző előadásban méltatlanul háttérbe szorultak, nem ismertem ilyen szempontból még a csapatot. Tehát nekik már nem kellett különösebben illeszkedni, hiszen már Mara-tagok voltak, és jócskán lubickoltak már a szerepekben. Kiforrt bennük, hogy igenis tudnak vállalni nagyobb szerepeket, ezért gondoltam úgy, hogy ki kell használnom a tehetségüket. Annál is inkább, mert közülük hárman az idén a Művészeti Akadémiára készülnek felvételizni, színművészet szakra. Alkalmat szerettem volna adni nekik, hogy komolyabb szerepekben is kipróbálják magukat. Egyébként is szeretem kihívás elé állítani a jónépet – hogy így mondjam –, hogy ne süppedjünk bele a megszokottba. Úgy gondolom, hogy mindig egy kicsit feljebb kell emelni a lécet.
Azáltal, hogy a fiatalabbaknak adtam a főbb szerepeket, azért nem keveset játszanak benne az idősebb tagok sem. Több kulcsfontosságú figura éppen az övéké. Úgy érzem, hogy a bevitt koreográfiával, amelyben Crnkovity Gabriella rengeteget segített, sikerült megvalósítani az egy fokkal való szintemelést a színpadon. Mondhatom, hogy valamennyien nagyon ügyesen elsajátították, sőt a végén már élvezték is ezt az újítást, ami nekem nagyon fontos volt – mondta végül Jankovics Andrea.
Nyitókép: A topolyai Mara Amatőr Színház csapata
