Topolya község önkormányzata a 2016. esztendőben több mint kétmillió dinárt fizetett ki kártérítés gyanánt a kóborkutya-támadások áldozatainak. Nem kevés pénzről van tehát szó, viszont ez az összeg a probléma megoldását nem segíti elő, csupán a következményeit szanálja. A hatályban lévő törvények értelmében saját területükön a helyi önkormányzatok kötelesek megoldást találni a kóbor kutyák problémájára. Ennek első lépése kellene hogy legyen minden állat elektronikus csippel való ellátása, de ugyanilyen fontos lenne megfelelő menhely működtetése is.
2011 márciusában a sajtó Szerbia-szerte írt a Topolya melletti tanyán kutyamenhelyet működtető Merk Etela haláláról, és arról, hogy emiatt több száz csahos élete vált bizonytalanná. A menhelyet akkor Kósa Tamás és az általuk akkoriban alapított Prizorgo Állatvédő Egyesület vette át. A kezdetekről az aktivista így emlékezett meg:
– Az állatorvosi felügyelőség Etela halála után azonnal bezáratta a menhelyet, ahol abban a pillanatban háromszáznegyven kutya volt. Ezt követően átvettük az intézményt, vállaltuk az állatok etetését, állatorvosi ellátását, ivartalanítását, és egészen örökbe adásukig gondjukat viseljük. Az azóta eltelt időszakban anyagilag száz százalékban egy francia állatvédő egyesület, az Association Mikitza támogatta a menhely működését. Pillanatnyilag nyolcvan kutyánk van, és reméljük, hogy az idén sikerül családban elhelyeznünk őket, annak ellenére, hogy az örökbe adás nem olyan folyamat, amit előre ki lehetne számítani, hiszen nem a gyorsaság és a mennyiség a lényeg, hanem hogy megfelelő otthont találjunk az állatoknak – nyilatkozta Kósa. Azt is elmondta, hogy az állatok egy részét külföldi családoknál, a francia partner segítségével Franciaországban, Belgiumban, Svájcban helyezik el, ez viszont hosszadalmas folyamat, a hivatalos ügyintézés legalább négy hónapot vesz igénybe. – Természetesen van örökbe adás nálunk is egyre gyakoribb, népszerűsíteni is kell, hisz sok ember nem is tudja, hogy ilyenre nálunk is van lehetőség. Az emberek szívesebben vásárolnak kutyát, sőt el is adnak, hisz a divat is közrejátszik a fajtaválasztásnál, és egyfajta státusszimbólumként tekintenek rájuk – mondta az aktivista.
Kósa arról is szót ejtett, hogy a Prizorgo elsődleges feladata mint más, hasonló jellegű civil szervezetek feladata is, az edukáció és az informálás:
– Az aktivitásunk az első pár évben korlátozódott a menhely működtetésére és kisebb akciókra, viszont az utóbbi három évben egyre gyakrabban tartunk előadásokat. Eljárunk óvodákba, általános és középiskolákba, felnőtteknek tartunk előadásokat, nemcsak Topolyán, hanem más községekben is; májusban például Bácsfeketehegyre (Feketicsre) és Szeghegyre (Lovčenacra) látogatunk. Szerb és magyar nyelvű előadásokat is tartunk. Legtöbbször a kutyákkal foglalkozunk, és minden korosztály esetében elmondjuk, hogy mit is jelent a felelősségteljes állattartás, mit kell tudni a kutyák viselkedéséről, a testbeszédről, mi az agresszió, mi a dominancia, mi az antropomorfizáció – fogalmazott Kósa, aki arra is kitért, hogy a gyakorlati állatmentés nem feltétlenül az ő feladatuk, bár időnként ők is kiveszik részüket belőle, hacsak tudnak, segítenek, és annak ellenére, hogy a menhely nem fogadhat be új lakókat, bizonyos esetekben eltérnek ettől.
– Életünk során meg tudunk menteni akár kétezer életet is, viszont ezzel nem változtatunk az emberek mentalitásán, hozzáállásán. Éppen ezért fontos az edukáció, amelynek során mindig hangsúlyozzuk azt is, hogy nem az a felelőtlen, aki nem tart házi kedvencet, mivel tisztában van saját lehetőségeivel, hanem aki állatot vállal anélkül, hogy tisztában volna azzal, hogy mik az igényei, és később az állat az utcára vagy a menhelyre kerül, ezáltal további problémát szülve.
Végezetül Kósa Tamás azt is elárulta, hogy a Prizorgo tervei között szerepel egy rehabilitációs központ létrehozása, ahol az elhagyott kutyákat gondoznák, amíg nem kerülnek új gazdájukhoz.
