A víz éltető elemünk, létezésünk alapja – elég, ha csak arra gondolunk, hogy őseink mindig folyók, tavak közelében telepedtek le, találtak otthonra. Éppen ezért bátran kijelenthetjük, hogy a tiszta ivóvíz mindenkinek jár. Lapunk olvasói számtalan újságcikkben találkozhattak olyan hírekkel, amelyekben arról tudósítottunk, hogy egyik-másik szerbiai, vajdasági település ivóvize ihatatlan, hogy egyik-másik egészségre ártalmas vegyi anyag, baktérium mennyisége átlépte a megengedett határértéket, így az adott falu vagy város lakossága kénytelen palackozott vizet fogyasztani a probléma megoldásáig, amely leggyakrabban csak ideiglenes, hisz úgy tűnik, hogy a gondok az adott településeken újra és újra felmerülnek.
Gazdátlanul, gondozatlanul – egy a topolyai ökokutak közül (Benedek Miklós felvétele)
Topolyán szerencsére nincs okunk panaszkodni a csapvíz minőségére. Egyik hozzátartozóm például lakóhelyén csak szűrt vagy palackozott vizet iszik, míg városunkba látogatva lemond erről, mondván, hogy itt a csapvíz is teljesen megfelel az igényeinek, és fogyasztja is. Ennek ellenére a város lakossága előszeretettel használja a területén lévő két ökokutat. A piactéren, illetve a Balkán mellett lévő kutak 2007-ben, illetve 2012-ben létesültek a Svéd Királyság támogatásával. A kutak a víz szűrését fordított ozmózisos technológiával végzik, összteljesítményük pedig 2000 liter/óra. A vízminőséget a Szabadkai Közegészségügyi Intézet rendszeresen vizsgálta, és a helyi közösség rendszeresen pályázatot írt ki az ökokutak működtetőjének kiválasztására. Amikor a víz nem volt megfelelő minőségű, az adott kutat lezárták, és a problémát néhány nap alatt, általában a szűrők cseréjével, orvosolták. Pillanatnyilag azonban a kutak olyan benyomást keltenek, mintha senki nem viselné gondjukat. Különösen a Balkánnál lévő kút nyújt szomorú látványt, a tetszetős kis épület vakolata omlik, a lefolyók pereme több helyen is letört, és minden valószínűség szerint a csövek is eldugulhattak, hisz a felesleges víz a betonra folyik, így a kút körül sár alakul ki még akkor is, amikor az időjárási körülmények nem ezt vetítik elő. A csapok ugyan működnek, de ilyen körülmények között valószínűleg egyre kevesebb polgártársunk veszi igénybe azokat. Különösen akkor tűnik ez fájónak, ha belegondolunk abba, hogy volt olyan időszak, nem is olyan régen, amikor sort kellett várni az egyik csap felszabadulására, bizonyítva, hogy a topolyaiak igenis igényelnének egy ilyen típusú szolgáltatást, különösen piaci napokon és egy játszótér mellett.
Csak remélni tudjuk, hogy az áldatlan állapotok ideiglenesek, és az illetékesek megoldást találnak a problémára, még mielőtt beköszöntenének a forró napok.
