A nagycsaládokat bemutató sorozatunkban ez alkalommal Bácskossuthfalvára, a Móricz családba látogattunk el. Móricz Árpád református lelkésznek és feleségnek, Lillának öt életvidám gyereke van: Virág Kinga, Kincső Boróka, Zsombor Levente, Hajnal Csillag és Róna Iringó. A legkisebb 3 éves, a legidősebb pedig 8. osztályos.
Manapság bátorság kell egy ilyen népes család felvállalásához, főként, ha az ember egy olyan felelősségteljes és sok munkát igénylő élethivatást választott, mint a lelkipásztori. Árpád felesége Lilla maga is nagycsaládból származik, hárman vannak testvérek, Árpádnak viszont csak egy bátyja van, aki szintén lelkész. Nála a nagycsaládi gyökerek korábbra nyúlnak vissza, apai nagyapjának hét, az anyai nagyanyjának pedig tíz testvére volt. A református egyházhoz való kötődés szintén családi örökség, Árpád nagyanyjának apja református kántortanító volt, anyai nagyapja pedig református lelkész. Teológiai tanulmányait ő is Kolozsváron végezte, akárcsak a nagyapja.
A Móricz családban férj, feleség egyaránt vallásos gyökerekkel rendelkezik, így először az a kérdés vetődött fel, hogy vajon ez az egyházközeliség ösztönözte-e őket a nagycsalád felvállalására? Árpád ezt a következőképp látja.
– Úgy fogalmaznék, hogy ez beletartozott a természetes értékrendünkbe. Isten szolgálatának felvállalása azt is jelenti, hogy a ránk bízott életet is vállaljuk és elfogadjuk. Nem számolgattunk, hogy ennyi a fizetésem, ebből ennyi gyereket lehet eltartani és akkor ennyit vállalunk. Nem erről szól a történet, hanem egy belső, hitbéli meggyőződésről. Úgy szoktuk mondani, hogy ahova az úr Isten nyulat ad, oda bokrot is ad, tehát gondoskodik rólunk. Ez szilárd meggyőződésünk, és hálát adhatunk, mert mindig megadatott az, ami szükséges.
Öt gyerek nevelése bizonyára nem könnyű feladat. Milyen gondokkal kell szembenéznetek?
– Ahány gyerek, annyival szorzódnak a gondok. Anyagi terén a ruháztatás, az iskoláztatás és a sok egyéb dolog komoly költségekkel jár, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. Lényegesebb, hogy minden gyermeknek megvan a maga gondolat- és érzésvilága, gondjai, örömei, és nagyon sok türelem kell ahhoz, hogy mindegyikre odafigyeljünk. Türelem kell, hogy meghallgassuk őket, szóljunk hozzájuk, leüljünk és mesét olvassunk.
Jut elég időtök minden gyermekre?
– Biztos, hogy nem annyi, amennyit szeretnék. Tulajdonképpen itt jön képbe a tudatos döntés szerepe. Az ember fontossági sorrendet állít fel az életében és ettől függ minden. Sokszor fáradt és kimerült vagyok, de este akkor is mesét olvasok a gyerekeknek. Az évi szabadságot családi szentségnek mondjuk, mert minden évben szakítunk rá 2-3 hetet, hogy elvonuljunk és csak a családdal legyünk. Döntéseken múlik az egész élet.
Mit adnak nektek a gyerekek?
– A jó dolgok ugyanúgy szorzódnak, mint a rosszak. Az a szeretet, ami mondjuk egy gyereknél egyszeres, az több gyereknél többszörös. Felbecsülhetetlen a sok élmény, amit tőlük kapunk, mert mindegyikük kincs és egy külön világ önmagában. Mi ezzel az öt gyerekkel öt világot kapunk, s valahol a gondok is beletartoznak a szépségbe. Ha segítünk és közösen túljutunk a problémán, akkor megerősítést kapunk.
Milyen elvek mentén nevelitek a gyerekeket?
– Alapvetően az igaz értékeket szeretnénk átadni nekik. Az emberek sokszor azt mondják, hogy mindent meg akarnak adni a gyereküknek, ezért vállalnak csak egyet vagy kettőt. Egy jó barátom szerint ilyenkor nem arra gondolnak, hogy mindent meg akarnak adni, hanem hogy mindent meg akarnak venni. Óriási különbség van a mindent megadni és a mindent megvenni között. Mi úgy gondoljuk, hogy elsősorban nem anyagilag kell valamilyen magas szinten tartanunk a gyerekeinket, hanem sokkal fontosabb pl. az, hogy esténként népmesét olvasunk fel nekik. Ez is a mindent megadás egyik kategóriája, amikor időt, együttlétet adtam a gyerekemnek. Egész életünkben arra törekszünk, hogy beszélgessünk velük, hogy ismerjük őket és kialakítsunk egy szeretetteljes közösséget, ahol figyelünk egymásra és segítünk egymásnak. Persze, hogy összecivakodunk, de ez jó alkalom, hogy megtanuljunk bocsánatot kérni és megbocsájtani. Egy egyke gyermek mindkettőt nehezen tanulja meg. Ahol több gyerek van, ott egymást segítik, tanulnak egymástól és kialakul egy közösségi tudat. Természetes, hogy ha valamit kapok, az nem csak az enyém, hanem a négy testvérem is kap belőle, viszont, ha a másik kap, abból nekem is jutni fog. Sok ilyen dolog van, ami gazdagítja a családot.
Végezetül mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik családalapításon gondolkodnak?
– Alapvetően a szülők világszemlélete határozza meg, hogy hány gyereket vállalnak és hogyan nevelik őket. Lehet azt mondani, hogy legyetek keresztények, higgyetek Istenben és ne számolgassátok az anyagiakat állandóan. Viszont ezek olyan dolgok, amiket nem termelhetünk ki magunktól, mert adományok. Ha az ember bízik a szerető és megtartó Istenben, akkor olyan dolgokba is bele mer menni, ami nem kiszámítható. Amikor gyerekekről gondolkozunk, akkor életekről gondolkozunk, a legnagyobb értékről. Olyan értékről és nagyságról, amilyen én magam szülő is vagyok. Amikor gyermeket vállalok, akkor egy ugyanolyan fontos lényről döntök, mint jómagam. Mindenkit arra biztatok, hogy engedjük ezeknek az értékes, fontos lényeknek a földre érkezését, vegyünk benne részt, mert ez egy olyan végtelen ajándék, ami nem pénzben fizeti vissza magát, hanem örök, igazi értékekben.
