Tóth Bálint, a topolyai Vöröskereszt elsősegélynyújtással megbízott szakmunkatársa, elsősegélynyújtás-oktató, aki a hétvégén derekasan kivette részét a Topolyán rekedt és a hó fogságából kimentett utazók ellátásából, szervezési munkákat is végzett, és a legfiatalabb önkéntesek munkáját irányította. Az elmúlt napok tapasztalatairól kérdeztük.
– Péntekről szombatra virradóra már mintegy hatvan ember éjszakázott a Vöröskereszt székházában, szombaton délelőtt érkeztek a hírek, hogy újabb emberek jönnek, meg kell nyitni az iskolákban az újabb melegedőket. Az elsősegély versenyeken részt vevő fiatalokat értesítettem, rövid időn belül 15-en jelentkeztek, középiskolás és egyetemista lányok, fiúk, így meg tudtuk szervezni velük a folyamatos ügyeletet a három melegedőben. Elsősegély-nyújtási ügyeletet tartottak, megfigyelték az elszállásolt emberek egészségügyi állapotát, az esetleges rosszullétekre reagáltak, valójában „szemei és fülei” voltak az elsősegélynyújtásnak. Ha kellett, segítettek, illetve a mentőszolgálatot értesítettük, ha szükség mutatkozott rá. Ezenkívül meleg teát, ételt is osztottak, a Patócs-házban a raktárban, a konyhán is segítettek, ha kellett. Az ételcsomagok összeállításában is számítottunk rájuk, az adatokat szétosztottuk az iskolákban, az autóúton az OMW töltőállomáson és más helyszíneken.
Állandó kapcsolatot tartottunk egymással. Minden helyszínen volt sajnos beavatkozás, az ellátásban a mentőszolgálat is közreműködött. Szombaton délután Újvidékről is érkezett segítség, a katasztrófavédelmi csoport péntek éjszaka megindult terepjáróval és lánctalpas hószánnal az autóúton, ez nekünk is megkönnyítette a közlekedést, ki tudtuk vinni a csomagokat az autóútra. Szombaton ők, itt, a Vöröskereszt topolyai épületében segítették a koordinációt.
A helybeli polgárok hogyan reagáltak?
– A topolyaiaknak ezúton is szeretném megköszönni a felajánlásokat, hiszen magánházaknál tudtuk elhelyezni a kisgyermekes családokat és idősebb, beteg, cukorbeteg, dialízisre szoruló embereket. Közösségi oldalon megjelent felhívásra jelentkeztek a bajba jutottakat befogadni kívánó topolyaiak, és sok helyi vállalkozó is segített az ellátásban, az ételcsomagok szállításában, mindent összevéve, megítélésem szerint a topolyai polgárok kitűnőre vizsgáztak ebben a nehéz helyzetben.
Számodra voltak-e nehéz pillanatok?
– Legalább 1500 ember volt elszállásolva a városban, természetes, hogy ilyen helyzetben izgatottak, idegesek, mérgesek egyesek. Nagyobb problémák nem akadtak, sikerült kezelni a helyzetet, koordinálni a munkát, mindenki segítette a mi munkánkat is. A búcsúzás is megható volt, bár az indulás előtt, vasárnap dél körül már nagyon türelmetlenek voltak az itt rekedtek, egy órakor kezdtük összegyűjteni őket, és három óra után indulhattak el, megható pillanatok voltak, mikor megköszönték, amit tettünk.
A képzéseken, tanfolyamokon ilyen helyzetre felkészítettek-e benneteket?
– Emberiességre és találékonyságra volt szükség. Ilyen természeti csapásra nem voltunk felkészülve, de a fiatal lányok, fiúk megállták a helyüket. Tervünk, hogy nyáron a magyar ifjúsági vöröskereszttel részt veszünk majd további képzésen is. Felemelő érzés volt, hogy sokan jelentkeztek felhívásunkra, és hogy ilyen sok embernek tudtunk segíteni.
