Topolyán a nemrég kirobbant úgynevezett „stimulációs”, magyarul serkentő-, de inkább jutalompénz-botrány, amely a VMSZ soraiból kikerülő községi vezetők lemondásában csúcsosodott ki, pártvezéri utasításra, ahogy azt mondták, „etikai”, magyarul erkölcsi okok miatt, már látott, azaz átélt esemény. Ugyanis úgy 10 évvel ezelőtt az akkori, szintén a VMSZ színeiben politizáló községi végrehajtó bizottság elnöke és az alpolgármester szintén lemondtak, kimerültségre, fáradtságra hivatkozva. Akkor a párt elérte, hogy egy bizonyos hallgatási idő után az exvégrehajtó bizottsági elnököt kinevezték a Piac Közvállalat igazgatójának, az alpolgármester pedig a Telekrendezési Közvállalat igazgatójának lett a tanácsadója, hiszen aki tud, az fáradtan is tud! Az idén, minden magyarázat nélkül, benyújtotta lemondását a Telekrendezési Közvállalat igazgatója, akit csupán néhány nap után kineveztek a most lemondott polgármester asszony tanácsadójának. A fentiekből aztán mi más következne, mint hogy a lemondás a VMSZ topolyai szervezetében szokás, vagy idegen szóval „allűr”, főleg ha utána a megtévedt politikusokat igazgatói, illetve tanácsadói tisztséggel jutalmazzák.
Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy valami mégis más, mint az eddigi esetekben volt: a választópolgárok a társadalmi hálókon terjedő, korrupcióról, visszaélésekről szóló hírekkel foglalkoznak, és így állt elő az a helyzet, hogy a topolyaiak, azok az emberek, akik az erkölcstelenül eljáró politikusokat szavazataikkal tulajdonképpen helyzetbe hozták, most erkölcsi szabályokra hivatkozva azt követelik, hogy a jogtalanul-jogosan önmaguknak kiutalt pénzeket fizessék vissza, és ne tölthessenek be semmilyen köztisztséget. A nyilvánosságra került adatok felháborították az amúgy – finoman fogalmazva – letargikus polgárokat, akik, csakúgy mint a miloševići érában, falfirkákkal nyomatékosítják álláspontjukat, sőt aláírásgyűjtésbe is kezdtek, amellyel rendkívüli választásokat követelnek a községben.
Itt el kell elmondani, hogy a VMSZ erkölcsösen és helyesen járt el, amikor a megtévedt politikusaikat lemondásra szólította fel, ezzel azonban elismerték, hogy azok erkölcstelenül cselekedtek. A koalíciós partnereik, azaz a Szerbiai Szocialista Párt, a Demokrata Párt, illetve a hatalomba nemrég belépő Szerb Haladó Párt soraiból kikerülő tisztségviselők, azaz azok felettesei eddig még nem tettek semmit. Ez csak két dolgot jelenthet: azt, hogy szerintük az el nem végzett munkáért kifizetett jutalompénz helyénvaló – ami nem valószínű –, vagy azt, hogy nincs, nem volt tudomásuk arról, amit a topolyai tagjaik tettek. Ha ez a helyzet, a kívülállók számára ez egyértelmű jelzés, hogy csak a VMSZ tagsága az erkölcstelen, ők tiszták. A polgárok tudják, mert a nyilvánosságra került adatok is azt mutatják, hogy a községi vezetés minden tagja részesült a polgármester asszony által kiutalt jutalomból, tekintet nélkül pártbeli hovatartozására, és ők a pénzt elfogadták. Elvárják hát, hogy ezek az emberek is kövessék a VMSZ-es politikusok erkölcsös példáját, mondjanak le, és a jutalompénzt adják vissza.
Ha ezúttal is, mint megannyiszor eddig, megpróbálják az emberi feledékenységre alapozva időhúzással kijátszani az őket megválasztó embereket, számíthatnak rá, hogy a polgárok kimennek az utcára, és úgy követelik az őket emberi méltóságukban sértő politikusok távozását.
