A szép időnek köszönhetően minden bizonnyal egyre többen pattannak nyeregbe, és a városban kerékpározva sok mindenen megakad az ember szeme. Most nem arra gondolok, hogy mit lát, amikor a fejét jobbra-balra forgatja, hanem arra, amit akkor figyelhet meg, ha maga előtt az utat bámulja. Mert nézelődni nincs idő, folyamatosan a biciklijárdát kell figyelni, a kátyúkat, repedéseket, kiemelkedő csatornafedeleket kell kerülgetni, hacsak nem szeretnénk minél előbb tönkretenni járművünket. Folyamatosan hallunk, és lapunk oldalain mi is hírt adunk arról, hogy Topolyán hol aszfaltoznak, betonoznak, javítják az utakat, viszont a biciklijárdák mintha kimaradnának. Vagy ha véletlenül sor is kerül egy kis kátyúzásra, az semmit sem változtat a dolgon, csak egy újabb bukkanó lesz az úttesten, mert az új réteg nagy valószínűséggel magasabban vagy alacsonyabban lesz a réginél. Na de nem lehetünk elégedetlenek, nemrégiben kiépítettek egy mintegy kétszáz méteres szakaszt a vasúti átjáró után, ez az út senki, sem tudja, milyen megfontolásból, egy bizonyos ponton elindul, és egy másikban véget ér, anélkül, hogy bármi haszna lenne, talán csak annyi, hogy a rend őrei időnként felküldjék a kerékpározókat, mert ugye a kék, kerek, kerékpárutat jelző táblát már kitették. Aki tehát sikeresen túlélte a vasúti átjárót, amelyet a közelmúltban felújítottak, – így a biciklisek már nem a nyakukat törik, hanem az autó üti el őket – annak kötelessége felmenni a biciklijárdára, és körülbelül kétszáz méteren keresztül élvezni az új aszfaltcsíkot. Utána persze vissza kell menni az országútra, de az a kétszáz méter...
A biciklijárda persze parkolónak sem utolsó. Városunk büszke arra, hogy a parkolás a legtöbb helyen megoldott, a központban lévő áruház és a könyvtár mögött hatalmas parkoló van, és végig a Fő utcán parkolóhelyek vannak az út mellett. Kivéve, ahol nem. A helyi közösség épülete és a közelben található üzlethelyiségek előtt például. Az alacsonyabb és/vagy magasabb rangú vendégek fekete járművei így kénytelenek a biciklijárdára parkolni, de az üzletek készleteinek feltöltése is a bicikliúton álló autókból, kombikból, ne adj isten kiskamionokból történik. A biciklis pedig találja fel magát, hajtson rá az autóútra, kockáztatva, hogy vagy elütik, vagy megbüntetik, esetleg foglalja el a járdát, kockáztatva, hogy megszólják ezért, vagy ha minden kötél szakad, szálljon le a kerékpárjáról, és tolja maga mellett, viszont ez esetben felmerül a kérdés, hogy mi végre a bicikli...
