Az anyakönyvi adatok szerint Dudás Szemesi Antal 1905-ben született Pacséron és 1969-ben halt meg ugyanitt. Sírhelye ismeretlen, halálának időpontja viszont ismert: 1969. december 31-e. Életének utolsó éveiben fogott ecsetet, és festett messzi tengeri tájakat és szentképeket csupán a maga örömére. Valamennyi képen gyermeki szertelenséggel zsúfol össze tengerparti és hegyvidéki tájat, itthoni parasztházakat, nyárfákat, bokrokat és virágokat. Itthoni és mégis messzi, távoli és mégis közeli tájakat örökítenek meg festményei, az elvágyódó, de elszakadni nem tudó lélek oly jó ismert tájai. Az álom realitásokkal nem törődő, merész, megalkuvás nélküli látomásai ezek a képek – írta Juhász Erzsébet a Képes Ifjúságban Dudás Szemesi halála után két évvel. Ez a Por és hamu címmel megjelent lírai hangvételű cikk nyújt kapaszkodót a nemrégiben megkezdett kutatáshoz, hiszen a naiv festő most lenne 110 éves, és a topolyai múzeum szeretné megmenteni a feledéstől az alkotó nevét és műveit, és méltó emléket szeretne állítani a pacséri naiv festőnek.
Az említett cikken kívül Csernik Attila topolyai grafikus személyes emlékei és a birtokában levő festmények nyújtják a szervezendő kiállítás gerincét, de a következő egy hónapban várják mindazok jelentkezését, akik ismerték a különös pacséri figurát, annak családját, rokonait, vagy festmény van a birtokukban.
Csernik Attila, akinek régóta dédelgetett álma valósul meg a készülő kiállítással, szinte véletlenszerűen találkozott Dudás Szemesi Antallal, a 1960-as években kereste fel a szegényes kis falusi házában, nem sokkal a halála előtt.
– Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott rám az ő személyisége. Azt hiszem, én voltam az első meg az utolsó, aki vett tőle képet. Nagyot hallott, ökörszarvat tartott a füléhez, azzal erősítette fel a hangot, hogy jobban halljon. Az édesanyjával élt, állítólag tébécés volt, és a halála után az apáca nővére vagy rokona elégetett minden utána maradt tárgyat az udvarukon, ennyit tudok róla – foglalta össze a grafikus.
Gazsó Hargita, a múzeum megbízott igazgatója a tervezett kiállításról elmondta, hogy két forrásanyaguk van, Csernik Attila kutatott Pacséron Juhász Erzsébettel és Tóth Ferenccel, és ott készült egy hanganyag, amely sajnos elveszett, viszont a hanganyagról készült egy írás Juhász Erzsébet tollából, valamint egy idős pacséri hölgy, aki a férfi szomszédságában lakott, mesélt a festőről.
Mindazok, akik szóbeli visszaemlékezéssel, tárgyi emlékkel, festménnyel teljesebbé tehetik a kezdeményezést, jelentkezzenek a múzeum mobilszámán(063/8-660-902) vagy vezetékes telefonszámán (024/ 716-093). A határidő október 31-e.
