A napokban elvégzett munkálatokat követően, pénteken kora délután a Topolya központjában található épület udvarában, a szomszéd ház falához állítva találtuk a város legrégebbi, 1882-ben készült napsugaras faoromzatát. Silling Léda, a szabadkai Műemlékvédő Intézet munkatársa hívta fel a figyelmünk a bontásra, melyre vonatkozóan ugyan folyamatban volt az engedélyek beszerzése, de azt még nem adta ki az említett intézet. Mint meggyőződtünk róla, az oromzatot sikerült épségben leemelni, és csak remélni tudjuk, hogy a további szállítás során sem sérül, meg, valamint, hogy az új helyén, a topolyai tájházban majd sikerül megőrizni az utókor számára.
Az idő múlásával dacoló míves asztalosmunka a földön (Herceg Elizabetta felvétele)
A napsugaras házdíszítés, a napsugárdíszes oromzat a parasztházak elterjedt, jellegzetes díszítése volt. A ház utcai homlokzatán, a háromszög alakú oromzat közepén a padláslyuk egy szemet jelképez, amelyből napsugarak áradnak ki. Évtizedekkel ezelőtt a népi építészet jellegzetes motívumai a közép-bácskai kisvárosban is szép számban megtalálhatók voltak, mára már csak néhány maradt belőlük. A sikeresen leemelt oromzat viszonylag jó állapota arra enged következtetni, hogy gyakorlott ácsmester keze munkáját az elmúlt több mint 130 év sem tudta kikezdeni.
– A topolyai házról annyit tudunk, hogy 1882-ben készítették. Ez a legrégebbi napsugaras oromzat itt, és az egyetlen, amin van évszám is, és az is látható, hogy ki készítette. Az biztos, hogy átalakításon esett át az épület, nemcsak a homlokzat, hanem a hátsó rész is, tehát nem maradt meg az eredeti ház. Tudomásunk van arról, hogy terv készült a felújításra, Harkai Imre tervezte a ház átalakítását – nyilatkozta Silling Léda. A szabadkai Műemlékvédelmi Intézet néprajzkutatója azt is elmondta, hogy az épület rossz állapotban volt, a ház tulajdonosa beadta a kérvényt a lebontásra. – Dokumentálási munkálataink még nem fejeződtek be. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk ott lenni a bontáskor.
Csípe Tímea, a topolyai Művelődési Ház igazgatója érdeklődésünkre megerősítette, hogy a Művelődési Ház keretében működő tájházba kerül elhelyezésre a most lebontott ház oromzata, de szándékuk, céljuk vele egyelőre nincs. Elmondta azt is, hogy a szabadtéri színpad építéséhez évekkel ezelőtt nem tudták felhasználni a már korábban a tájház udvarába szállított napsugaras oromzatot, mert az időjárás tönkretette, így akkor annak mintájára újat kellett készíttetniük a színpadhoz.
Ocsenás Anikót, a tájház gondnokát a munkálatokat kivitelező cég képviselője arról értesítette, hogy pénteken délután vagy a hétvégén fogják átszállítani – attól függően, hogy mikor tudnak megfelelő szállítóeszközt találni – a 133 éves napsugaras oromzatot eredeti helyéről a topolyai tájházba.
– Mi az eresz alá szerettük volna tenni, de oda nem lehet befordulni vele, gondolom, a Műemlékvédelmi Intézet munkatársai majd jól becsomagolják, hogy megvédjük az esőtől, hótól, és egyelőre a szabadtéri színpadra kerül – mondta a tájház gondnoka.
A helybeliek a régi világ esztétikáját hirdető napsugaras oromzatot a ma üresen álló, modern, emeletes üzlet melletti parasztház jellegzetességeként ismerik, innen fog sokunknak nagyon hiányozni.
Végül álljon itt Beszédes Valéria Harkai Imre topolyai építész munkásságáról írt méltatásának egy rövid részlete: „Kísérletező kedvét, az archaizmus és a modernizmus ötvözetét leginkább a topolyai Svetozar Miletić utcai napsugaras ház esetében komponálta össze a csupa márvány, csupa üveg palotában. Az üzletháznak csak az első fázisa készült el. Jó lenne, ha a folytatásban kialakulna e két épület közötti egység, ahogy azt tervezője megálmodta.”
Ez az álom, most már, sajnos, biztosan nem valósulhat meg.
