A topolyai Művelődési Ház keretén belül 2002-ben alakult a Mara Amatőr Színház, ám két évre rá önállósult, hogy ily módon könnyebben tudjon pályázni, és a rendezői honoráriumot, illetve a tájoláshoz szükséges költségeket fedezni tudja. A tavalyi, jubileumi év az elismerések mellett azonban anyagi mélyrepülést hozott – tudtuk meg Sörfőző Károlytól, a társulat művészeti vezetőjétől, az egyesület elnökétől.
– Ha visszatekintünk az elmúlt évre, akkor azt mondhatnám, hogy majdnem maximálisan elégedettek lehetünk. Ha összejött volna a tízéves évforduló megünneplése úgy, ahogyan elképzeltük, akkor tényleg azt mondhatnánk, hogy minden a legnagyobb rendben volt. Sajnos anyagiak hiányában az az ünnepség nem olyanra sikeredett, ahogyan szerettük volna. Szerettünk volna megjelentetni egy kis füzetecskét, amelyben összefoglaltuk volna, hogy mi minden történt velünk az elmúlt években. Viszont két előadást is színre vittünk, amatőr színház esetében ez nagyon ritka dolog. Február végén Szloboda Tibor rendezésében bemutattuk Molière Fösvényét, amellyel Tordán részt vettünk az amatőr színjátszók szemléjén és Pataki-díjban részesültünk, tehát a fődíjjal tértünk haza. Nagy élmény volt, hogy felléphettünk a szabadkai Népszínházban telt ház előtt, és négyszer visszatapsoltak bennünket. Szeptemberben Eörsi István Sírkő és kakaó című abszurd tragikomédiáját vittük színre, Kálló Béla rendezésében, amelyet még szeretnénk játszani.
A tél folyamán sajnos erre nem kerül sor, de megkezdődtek a képzések, tanácskozásra is készülnek.
– Én úgy érzem, hogy valami megmozdult a délvidéki amatőr színjátszásban. Fiatalok vették át a munkát, és ez pozitívan hat az egész amatőr színjátszásra, és szerintem sok jót remélhetünk még ettől a csapattól. Már január közepén megkezdődik a csoportok vezetőinek képzése, előbb Szabadkán, majd Újvidéken és Becskereken is. A községből öten jelentkeztek erre a képzésre. 2014-ben elkezdődik egy rendezői képzés is, ettől is sokat várok. Január végén lesz egy tanácskozás a regionális együttműködésről, amelytől szintén sokat remélek, tehát egyértelműen valami megmozdult a szakmai képzés terén, egyértelműen felfelé ívelő szakaszba ért az amatőr színjátszás, a minőség terén fejlődés várható. Ha viszont figyelembe vesszük a népszámlálási adatokat, akkor borúlátó vagyok, kevés a fiatal, ami nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtennünk, hogy újraélesszük a csoportokat.
A pénzhiány ellenére terveznek-e újabb darabot?
– Ami az anyagiakat illeti, a tavalyi év nagyon gyenge volt, a magyarországi alapítványtól nem kaptunk pénzt, annak ellenére, hogy jubiláltunk, és az utolsó két szemlét megnyertük, a község, a helyi közösség ugyan valamennyit segít, de abból az összegből nem lehet szinten tartani a színjátszást. Azt is el kell mondani, hogy Kálló Béla hitelbe rendezte meg az utolsó darabot, most kaparjuk össze a pénzt. Új darabot egyelőre nem terveztünk, a Sírkő és kakaót szeretnénk még játszani. Lennének komoly terveink is, szeretnénk egy tájoló színházat létrehozni, olyan helyekre is eljutni, ahol nemigen látnak színházat, de sajnos ilyen anyagi helyzetben illuzórikus ilyesmiről beszélni.
