A privatizációt követően a Vajdaságban legkiterjedtebb hálózattal rendelkező bank egyik első “ésszerűsítési” lépése volt a bankfiókok felszámolása, azzal az ürüggyel, hogy túl kicsi a forgalom, a banknak nem éri meg fenntartani a kirendeltséget. Nem vagyok pénzügyi szakértő, de nekem ez a mese akkor is (most is) a “vágja maga alatt az ágat” mondásra emlékeztetett, mert ugyebár a bank pénzforgalomból él, pénzforgalma pedig akkor van igazán, ha vannak kirendeltségei, fiókjai, vagyis van kiterjedt hálózata. Az ésszerűsítést másutt kellett volna kezdeni meggyőződésem szerint, mondjuk a többemeletes, tiszta üveg irodaházak emeletein. Ennek ellenére nyilván azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ehhez nekem semmi közöm.
Ahhoz viszont már van, hogy a döntést, vagy ahogyan a bankosok nevezték “ésszerűsítést” követően az egész községben egyetlen egy kirendeltség maradt, a kishegyesi. Ez a fiók kénytelen fogadni a község összes nyugdíjasát. Később nyílt egy másik bankfiók is (többen is jelentkeztek, de feltételeket szabtak, például, hogy a költségvetés egy részét rajtuk keresztül utalják), de ide csak lassan szivárognak át az ügyfelek. A többség maradt a korábbi bankjánál és ez sajnos azt jelentette, hogy télvíz idején is a hetven-nyolcvan éves emberek kénytelenek voltak hóban, esőben, szélben sorba állni a bank előtt, mert oda csak meghatározott számú embert engedtek be (állítólag biztonsági okokból). Éppen az ésszerűsítés miatt kell megjegyezni, hogy az átszervezést követően jelent meg a kirendeltségben a biztonsági személyzet, amelyre addig furcsamód nem volt szükség. Se rablás, se egyéb baj soha nem történt, netalán ez az jelentené, hogy indokolatlan volt az intézkedés? Ha történne valami, akkor egy biztonsági őr önmagában úgysem tudná megakadályozni az egészet. Nem tudná megvédeni sem a személyzetet, sem pedig a bennlevőket, ezt legfeljebb a rendőrség tudná megtenni, amely jó száz méterre van a fióktól.
Az egész bankügyben mégis az a legfontosabb, hogy az egyik (mivel ez nem lehet a reklám helye és név nem mondható) agrár érdekeltségű bank a jelek szerint hálózatának bővítése érdekében nem is a községi hatalommal, vagy a helyi közösségekkel, hanem a leendő ügyfelekkel, elsősorban a földművesekkel és a nyugdíjasokkal próbál közös nevezőre jutni. Arról van szó, hogy ha a nyugdíjasok átviszik számláikat ebbe a bankba, és ha a földművesek is ebben a bankban nyitnak számlát, hogy felvegyék az állami támogatásokat, akkor a bank indokoltnak találná a fiókintézet megnyitását. A héten megejtett és a sorra kerülő beszélgetéseken valószínűleg könnyen megegyeznek, hiszen nem lesz nehéz lemondani sem a kellemetlen, sőt sokszor megalázó sorban állásokról, sem pedig arról, hogy utazni kelljen. A bácsfeketehegyieknek nem is olcsó hozzájutni a saját pénzükhöz. Meg nem erősített forrás szerint az említett bank esetleg a község harmadik falvában, Szikicsen is hajlandó lenne bankfiókot nyitni, természetesen hasonló feltételek mellett.
Gunaras is „banktalanul” Szabadkán a korzó, Topolyán pedig a főutca van bankokkal túlzsúfolva, a kis települések polgárai pedig pénzügyeiket csak a legközelebbi városban vagy nagyobb faluban tudják elintézni. Bácsfeketehegyhez hasonlóan az „ésszerűsítési hullám” a '90-es években Gunarast is elérte, noha a falu a környező apróbb települések és tanyavilág központja. A gunarasi bank felszámolása miatt az egész környék lakossága Topolyára kénytelen utazni, ha bankügyeket akarnak intézni. Ez főként az idős személyeket érinti rosszul, de a ritka buszjáratok miatt másoknak is nehéz megoldani az utazást, nem beszélve a felmerülő költségekről. Csorba Ottótól, a helyi közösség tanácsának elnökétől megtudtuk, hogy a nyugdíjasok sok esetben összefognak és közösen mennek be Topolyára, de szerinte ez nem jelent tartós megoldást. Csorba elmondta, hogy a helyi közösség már 5 bankkal tárgyalt, de egyik sem volt hajlandó fiókot nyitni. A gunarasiak azt is megszervezték volna, hogy a vállalkozók helyben fizessék be a napi egyenleget, minimálisra csökkentve ezzel a pénzszállítás költségeit, de a bankok így sem egyeztek bele. A gunarasiak jogosan teszik fel a kérdést, hogy miért van ez így. L.J. |
