(Fotó: Dávid Csilla)
Bajsa központjában t alálható a Zákó-kastély, amely egykoron a falu művelődési háza volt, de 2 000 -ben leégett. Hivatalos magyarázat máig sincs arra, hogy mi okozta a tüzet, nem hivatalos források szerint néhány menekült levelet égetett, és a lángok átterjedtek az épület tetőszerkezetére.
Jelenleg az épület tulajdonjogi viszonyai is tisztázatlanok, így a bajsai helyi közösség nem léphet az ügy érdekében, holott a falunak szüksége lenne művelődési házra, ráadásul a faluképet is rontja a központban lévő romos épület. A Zákó-kastélyról Laczkovics Károlyt, a bajsai helyi közösség tanácsának elnökét kérdeztük.
– A Zákó-kastélyt a '90-es években művelődési házzá alakították át, és úgy működött egészen 2000-ig, amikor leégett. Bajsán a kulturális élet főleg ott zajlott, ezért is hiányoljuk annyira. A kastélyhoz épített részek, a könyvtár és az étterem nem pusztultak el teljesen. A könyvtárat olyannyira rendbe tudtuk hozni, hogy jelenleg is funkcionál, és már tervben van az étterem felújítása is.
Kitől kértek segítséget a kastély felújításához?
– Amikor leégett az épület, megkerestük a tartományt, a köztársaságot, a Műemlékvédelmi Intézetet, de mindenhol azt a választ kaptuk, hogy a kastélyt eredeti formájába kell visszaállítani. Később felmerült a tulajdonjog kérdése is, mert jelentkeztek a Zákó család örökösei. Míg nem tisztázódnak a jogi viszonyok, addig nem tehetünk semmit. Ez az ügy túl bonyolult lett ahhoz, hogy Bajsa önerőből meg tudja oldani. Nagyon szeretnénk megcsinálni, de jelen pillanatban nincs megoldásunk a kastély részre.
Mik a terveik a kastéllyal, ha a jogi kérdések rendezése után esetleg a helyi közösség tulajdonába kerül?
– Elsősorban kultúrházra lenne szükségünk, de nyári színpadként is el tudjuk képzelni ezt a részt. Vannak egyéb elképzelések is, de erre a kérdésre csak a tulajdonjogi viszonyok tisztázása után tudunk pontos választ adni.
Adatok a kastélyról A bajsai Művelődési Ház, az egykori kastély múltjáról érdeklődtünk Borús Sándor helybeli nyugdíjas pedagógustól, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság tagjától is. – Tudomásunk szerint 1818-ban épült a ma romokban heverő művelődési ház, melynek építtetője Zákó Demeter volt, a Zákóknak abból az ágából, akik tudtak gazdálkodni, és rendbe hozták eladósodott rokonaik vagyonát. Eredetileg persze nem művelődési háznak épült, hanem úri laknak. A kor divatja szerint olyan parkkal volt körülvéve, amit faritkaságok díszítettek, és még ma is meg lehet csodálni a hatalmas tölgyfákat, amelyek törzsének kerülete meghaladja a 4 métert. Mindenesetre a park is jobb sorsot érdemelne, mint amilyenben részesül. Nem tudjuk, mikor került a Vojnitsok birtokába, de azt igen, hogy Vámoscher Mihály fiának, Dezsőnek a Vojnitsoktól vette meg, és birtokában volt egészen haláláig, 1939-ig. Ekkor a bácsmonostori Vámoscher-ág örökölte, átalakította vendéglővé és színházteremmé, majd 1944/45-ben a titói Jugoszlávia konfiskálta, és az épület a falu művelődési házának szerepét töltötte be 2000-ig, leégéséig – összegezte lapunknak az eddig ismert adatokat Borús Sándor. -hg |
